Stelczer Károly: A vízrajzi szolgálat száz éve (VÍZDOK Leányvállalat, Budapest, 1986)

4. Az első tudományos eredmények

kezőket írja: „Tíz évi fennállása óta a Vízrajzi Osztály nagy odaadással és ügyszeretettel teljesíti a vízhozammérési kötelességét. Elsősorban a tavaszi árvizek tömegének megmérésére fordította az ezen czélra rendelkezésre álló egész munkaerejét ... de a nyár végén beállani szokott kis vizet is meg szokta mérni, ... a kisvíz tömegváltozások törvényének kipuhatolása végett.” {Hirschféld, 1896).

Az 1888-i árvízi mérések során eredményül azt kapták, hogy a Tisza Kürth- nél mért 4400 m3/s vízhozamból a Körösök torkolatához csak 2350 m3/s jutott. A Körösök befolyása következtében 2870 m3/s, Szentesen 2862 m3/s, Algyőn 2802 m3/s és a Maros torkolatához 2790 m3/s érkezett. A Maros 770 m3/s-mal növelte, így 3560 m3/s maximális vízhozamot mértek Szegednél. Török-Becsénél 3003 m3/s és Titelnél pedig 2656 m3/s folyt keresztül. Az 1886. évi kisvízszintere vonatkozóan hasonló nagyságú medertározódás mutatkozott {Péch, 1890). Ezek az eredmények, konkrétan a Szeged-Török-Becs közötti kereken 560 m3/s medertározódás igen élénk szakmai vitát váltott ki. Timon (1891) véleménye szerint Szeged—T.-Becs közötti szakaszon az árvíz tetőzése körüli magasságoknál napi tározódás maximum hétmillió m3, az 560 m3/s vízhozam csökkenéséhez pedig kereken 46 millió m3 tározódás szükséges. „E szörnyű tévedésnek okára könnyű rájönni ... Az emésztést ugyanis csak Szegednél határozták meg megbízható mérések alapján, míg T.-Becsnél a magasabb vízállásoknál beálló emésztést csak a felszínen mért sebességekből számították ki teljesen rossz képlet (Exner:

1 +0,4014 h ,

Vfk ' Vf 1 * 0,2676 h

ahol v^ a függély középsebesség, Vj- a felszínen mért sebesség, h pedig a vízmélység)

segítségével. A képlet ugyanis, mint a Vízrajzi Osztály 32 esetből megállapította {Vízrajzi Osztály, 1880), a valóságnál mindig kisebb értéket ad, s az eltérés egész 17,41%-ig emelkedhet, a 32 eset átlagában pedig 6,14%-ot tesz ki. {Timon, 1891).

Péch (1891) válaszában állította, hogy a pontonkénti szárnymérés hibája is ±5%-os és „ha Timon ür kevesli a törökbecsei 3000 m3-nyi vízemésztést, szaporítsa azt meg tetszése szerint 5%-kal . . . mert ilyen különbség csakugyan előfordulhat a Vízrajzi Osztályban előleges használatul szerkesztett vízemésztő tömegvonalakban is.” A továbbiakban Péch kimutatja, hogy nem az Exner képlet rossz, hanem „sokkal nagyobb különbségek származnak abból, ha nem vagyunk arra tekintettel, hogy a vizsebesség mérését áradáskor vagy apadáskor végeztük”. Péch rámutatott arra is, hogy „a tározás kérdésének helyes megfejtése, fölötte fontos a Tisza-szabályozására nézve .

Timon (1892) válaszában bizonyítja, hogy „a vízrajzi osztály tömegvonalai semmiféle tározást nem mutatnak” — és ha „a vízrajzi osztály az Exner-féle képletet helyesen alkalmazta volna a becsei emésztés mintegy 6%-kal, tehát 180-190 m3/s-mal növekedett” volna és így a „tíz napi raktározás nem tizenkétszerese, hanem csak hat- hétszerese lett volna a valóságnak”. {Timon, 1892).

Az első részletekbe menő szakmai vita eredménye lett az „árvízi hurok- görbe”, {15. ábra) amelyet a világon először 1895-ben Hirschfeld (Hajós) Sámuel irányításával a Vízrajzi Osztály állított elő. {Hirschfeld, 1896).

37