Stelczer Károly: A vízrajzi szolgálat száz éve (VÍZDOK Leányvállalat, Budapest, 1986)
4. Az első tudományos eredmények
>•»»• •uuu>i!m «. 4. ábra. Dinnyésháti tömegvonal. 5. ábra. T.-PQspökii tömegvonal. 15. ábra. Árvízi hurokgörbe Az „árvízi hurokgörbe” előállítását azonban a rendes évi sorozatmérésen túlmenően egy igen széles körű és változó feltételek mellett végrehajtott ,,tanulmányi” vízsebesség-méréssorozat előzte meg, a vízsebességmérés viszonylagos megbízhatóságának és az abszolút eltérés nagyságának megállapítása érdekében. A viszonylagos megbízhatóság érdekében egyrészt a Tisza egy szelvényében sorozatos mérésekkel kapott eredményeket, másrészt a Tisza és a Maros találkozásánál a Tiszán, a Maroson a torkolat felett, továbbá a Tiszán a torkolat alatt egy-egy szelvényben mért vízhozamokat hasonlították össze. Az összehasonlítások eredményeként megállapították, hogy az eltérés 1% alatt van. Az abszolút eltérés nagyságát a makerlói völgyzárógát (Vasérc) medencéjében és a Ferenc-csatorna óbecsei hajózsilipének kamrájában vízsebesség méréssel és köbö- zéssel mért értékek összehasonlítása alapján határozták meg. Az abszolút eltérés a makerlói völgyzárógátmál 5-9%-ra, az óbecsei zsilipnél pedig csak -l,5*3,0%-ra adódott (Hajós, 1898). A vízsebességmérés viszonylagos és abszolút hibájának nagyságát meghatározva, választ kerestek a vízhozammérésekben ugyanazon vízállás mellett jelentkező jelentős eltérésekre. Az 1895-ben a Tiszán egymástól 80 km-re levő dinnyésháti és tiszapüspöki szelvényben az árvíz során egyidejűleg 38
