Stelczer Károly: A vízrajzi szolgálat száz éve (VÍZDOK Leányvállalat, Budapest, 1986)
7. A fejlődés második szakasza
Az Európai Gazdasági Bizottság (EGB) szervezetében 1958-ban jelentek meg Magyarország képviseletében a VITUKI szakemberei. Kezdetben ugyan csak a kölcsönös tájékoztatáson volt a hangsúly, (pl. ezért is készült el „Magyarország vízgazdálkodása” monográfia 1965-ben), majd a súlypont a módszertani tanulmányokra helyeződött át (pl. elkészült a „Kézikönyv a vízgazdálkodási mérlegek összeállítására” című mű), később az együttműködést konkrét tanulmányok összeállítása jellemezte, (pl. „Áttekintés a vízgazdálkodás jelenlegi helyzetéről és távlati kilátásairól” szakaszosan ismétlődő kiadvány). Jelenleg a hangsúly elsősorban az igazgatási és jogi kérdések kidolgozásán van. A KGST Vízügyi Vezetők Értekezlete (VVÉ) keretében az OVH irányítása alatt a lefolyás és a vízmérleg, a vízmérleg módszertana témákat kell megemlíteni. A Duna Bizottság mellett működő — a Duna egész vízgyűjtőjére kiterjedő tevékenységű — Tudományos Hidrológiai Munkacsoport egyik nagy munkájának ,,A Duna-medence Hidrológiai Monográfiája” keretén belül a VITUKI és a Kartográfiai Vállalat gondozásában elkészült a Duna-medence csapadékának, területi párolgásának és lefolyásának az 1941-70 időszakra vonatkoztatott sok évi átlagértékeit (mm. a'1) izometrikus vonalakkal ábrázolt 1:200 000 méretarányú tematikus térképe (Domokos— Stelczer, 1984). E térképek alapján, a Duna-medencét 47 vízgyűjtőre osztva, elkészült a mérnöki gyakorlat szempontjából legfontosabb két vízmérlegelem, a lefolyás és a csapadék hányadosaként számított lefolyást tényező izovonalas térképe (49. ábra). E nemzetközi munka keretében meghatározott alapadatok felhasználhatók a Duna- medence vízgazdálkodás-fejlesztési tervezése során (Domokos-Sass, 1985). 49. ábra. A sokévi átlagos lefolyási tényező területi átlagértékei A Duna-medence átlagos lefolyási értékeinek vizsgálata mellett a magyarországi átlagos lefolyási értékek meghatározása területén Kovács (1984) a dunántúli vízfolyások 74 szelvényének észlelések alapján meghatározott sok évi átlagos lefolyását a folytonos mezők elvének alkalmazásával állította elő. E szemléletnek az alapján a fajlagos lefolyás területi változékony95
