Stelczer Károly: A vízrajzi szolgálat száz éve (VÍZDOK Leányvállalat, Budapest, 1986)

7. A fejlődés második szakasza

sága világosan értelmezhető és a terület mértékének csökkenésével növekvő bizonytalanság számszerű jellemzése érdekében a várható szórás a vízgyűjtő kiterjedésének függvényeként meghatározható (50. ábra). A sok évi átlagos fajlagos lefolyási értékeket az ország területére, az elmúlt harminc év hidrológiai adatanyagának hasznosításával, Kovács (1983) készítette el (51. ábra). Az ország síkvidékén az évi átlagos lefolyás (Pálfai, 1985) területi eloszlását pedig az 52. ábra mutatja. A lefolyás szélsőértékeinek vizsgálata alapján a Dunántúl hegy- és dombvidékére elkészült a 3%-os meghaladási valószínűségi árvízhozam becslésére alkalmas összefüggés (Csermák, 1957) szorzótényezőjének (B 3%) korszerű izometrikus térképe (VITUKI, 1983) és egy segédlet a mederalakító kisvízhozam becslésére, továbbá tározó-teljesítő- képességi görbe becslésszerű előállítására (Gilyénné—Domokos, 1985).

7.3.4. A Balaton

A vízkészlet-gazdálkodás egyik legösszetettebb, legpéldamutatóbb eredményeit a Balaton és vízgyűjtőjének területén érte el a vízügyi szolgálat. Az egységes Vízügyi szolgálat (OVH) szinte létrejöttének évében (1952) felismerte a Balatonnak, mint természeti kincsnek a jelentőségét, a vízkincs megóvásának szükségességét. Az 1960-as évek elején a VITUKI-ban a Balaton kutatása érdekében külön kutatócsoport alakult és Balatonszemesen kutató50. ábra. A sokévi fajlagos területi átlaghoz viszonyított értéke a vízgyűjtőterület nagyságának függvényében

96