Stelczer Károly: A vízrajzi szolgálat száz éve (VÍZDOK Leányvállalat, Budapest, 1986)
4. Az első tudományos eredmények
Az úszó (lábogó) által forgatott csigakerékbe egy vékony fémszálat helyeztek. A csigakerék előtt egy pontosan járó óra fémből készült mutatója mozog és amikor a fémlemezzel érintkezésbe kerül, elektromos áram megy az összekötött vezetékkörbe. A vevő állomáson fekvő henger mozog és az írótű minden egyes alkalomkor nyomot ejt a papírra, ha elektromos áram fut végig a vonalon. A papiroshengeren — körülbelül minden órában — a tűnyomok a vízállás változásának megfelelően fognak sorakozni. „Ha sűrűbben vagy ritkábban akarjuk a vízállást feljegyeztetni, akkor csak az óramutatót kell sűrűbben vagy ritkábban érintkezésbe juttatni a kerék fémlemezével és a papiroshengert is ennek megfelelően gyorsabb vagy lassúbb járatúvá tenni.” {Hirschfeld, 1896). A rendszeres vízhozammérések helyeinek kijelölése és a mérések végrehajtása már a Vízrajzi Osztály alapításának évében megkezdődött. A megbízható vízállás—vízhozam görbe előállításához egyrészt állandóan és megbízható módon ellenőrizni, hitelesíteni kellett az üzemeltetett sebességmérő műszereket, másrészt mind a. műszereket, mind a mérési módszereket fejleszteni, ill. tökéletesíteni kellett. A Vízrajzi Osztály a sebességmérő szárnyak forgásegyenletét 1887— 94 között a Ferenc-csatorna Tisza felőli (elzárt) torkolati bögéjében összehasonlítással határozta meg {Lászlóffy, 1955). A Vízrajzi Osztály 1894- ben mozgószárny bemérő állomást létesített a Millér-csatorna zsilippel elzárható alsó végénél. A csatorna egyik partján 150 m hosszú, 1,2 m nyomtávú közönséges mezei vágányon mozgott a mérőkocsi (hajtány), melyről 3 m-re kiálló konzolra volt a bemérendő szárny felerősítve. Tulajdonképpen a hitelesítés módszere jelentett újat és tért el minden addig alkalmazottól. Az eljárás lényege az volt, hogy nem a vízsebesség és a szárnyfordulat közötti egyenletet keresték „hanem legfeljebb arról a forgóképességről; amelyet a szárny az ő mindenkori állapotához képest a különféle vízsebességeknél mutat, másrészt pedig azért nem kerestünk mi egyenletet, mert a sebesség- mérésnél gyűjtött adatokból — t. i. az időből és a forgásszámból — célszerűbbnek tartjuk nem számítás útján állapítani meg a vízsebességet, hanem tisztán grafikai úton leszedni azt arról a vonalról, amelyet a bemérés maga adott ... azt lehet mondani, hogy a szárny a forgás egyenletét maga rajzolja fel”. {Hirschféld, 1896). A vízsebességmérő műszerek tökéletesítésének első lépéseként a legkülönfélébb összeállítású vízsebességmérő szárnyakat (Woltman, Amsler, Wagner, Harlacker) vették összehasonlító vizsgálat alá (Vízrajzi Osztály, 13. ábra. Hirsch féld (Hajós )-féle javított szerkezeti szárny 35
