Stelczer Károly: A vízrajzi szolgálat száz éve (VÍZDOK Leányvállalat, Budapest, 1986)

4. Az első tudományos eredmények

1890) és azokat a változó viszonyoknak megfelelően módosították, átalakították. Többek között így került sor a Woltman-számy vitorlájának módosítására (Kvassay, 1877), ill. egy teljesen új formájú, „meghegyezett” és a tengelyig megnyújtott szárnylapátok előállítására {Hirschfeld, 1896), {13. ábra) vagy pontosan önjegyzésre berendezett Morse-féle távírógépnek (Hajósféle) olyan továbbfejlesztésére {Vízrajzi Osztály, 1890), hogy a 4., eredetileg tartalék, írókar egy újonnan kifejlesztett forgásszámláló közvetítésével minden 100. másodpercet külön sorba jegyzett fel. így a leolvasás sokkal könnyebbé vált.

A mérési módszerek tökéletesítése érdekében kidolgozták sebesség- mérések végrehajtásánál követett irányelveket” {Évkönyv, 1890). Meghatározták a függély mérési pontjait (felszíntől 0,00; 0,25; 0,75; 1,50; 2,50; 4,00 innen 2,00 m-ként, a fenéktől 1,50; 1,00; 0,50 m ill. oly közel a fenékhez, amelyben a műszer szerkezeténél fogva egyáltalán még mérni lehet), az észlelés időtartamát. Az észlelés időtartamát a vízsebességek változásának

A szentesi szelvényben 1887 augusztus 31—talált sebességek.

14. ábra. A szentesi szelvény vízsebességei

{14. ábra) függvényében állapították meg. A vízsebességet oly hosszú ideig kell észlelni, hogy „a sebesség ingadozásainak legkisebb és legnagyobb értéke kétszer-háromszor jelentkezzék”. {Vízrajzi Osztály, 1890).

E szerint a felszín közelében három percig, a mederfenék közelében pedig öt percig kellene észlelni. A mérés időtartamánál még figyelembe vették, hogy „egy szelvény egy nap alatt teljesen befejeztessék”, vagy hogy mérés közben a vízmagasság lényegesen ne változzék. így végül is kisebb sebességeknél az ötperces, nagyobb sebességeknél pedig a háromperces mérést írták elő.

Az első részletes és rendszeres vízsebességméréseket a Tisza alsó szakaszán Tisza-Kürth és Titel között hajtották végre 1877—78-ban, és szerkesztették meg a „másodpercenként lefolyó víztömegek” ábráját. Ez alapján áttekinthető volt az árvizek ellaposodása, tározódása, ill. a Tiszába torkolló folyók vízszállítása ill. a mellékfolyóknak a Tisza lefolyására gyakorolt hatása. A Vízrajzi Osztály az 1886—95 közötti időben 35 szelvényben 761 vízhozammérést végzett, ebből a Tiszán 20 szelvényben 499 alkalommal mértek. A nagyarányú vízhozammérés-sorozatról Hirschfeld (Hajós) a követ36