Stelczer Károly: A vízrajzi szolgálat száz éve (VÍZDOK Leányvállalat, Budapest, 1986)
4. Az első tudományos eredmények
hogy az országgyűlés alig néhány hónappal azelőtt éppen az előrejelzés megoldhatatlanságával indokolta a szerényebb költségkeretet. Ugyanis Pech véleménye az volt, hogy ,,a várható vízállások előrejelzése hazánkban általában, de különösen a Tisza völgyében, országos fontosságit kérdés’’. {Vízrajzi Osztály, 1887). A konkrét feladatokkal egyidejűleg az árvízi előrejelzés érdekében egy igen széles körű programot állított fel. A program első lépéseként meghatározta az árvízi előrejelzés célját. „Az árvízjelzések czélja részint a folyó vízgyűjtőjére eső csapadékok mennyiségé1 ből, részint a folyók felsőbb vízmércze állomásain észlelt vízállásokból előre jelezni — legalább megközelítő pontossággal — az alsóbb mérczéknél bekövetkező vízállás magasságát és idejét.” (Vízrajzi Osztály, 1890). A cél megvalósítása érdekében a legfontosabb teendő egy árvízi előrejelző szolgálat megszervezése volt. Ez a feladat nemcsak egyszerű szervezési munka volt, hanem igen széles körű feltárást és kutatást igényelt. Meg kellett határozni az árvízi előrejelzés érdekében — azokat az elsőrendű vízmércéket, amelyek legalább naponta egyszer táviratilag közlik az adatokat; — azokat a vízmérce szelvényeket, amelyekre az előrejelzés szükséges és lehetséges; — szükséges optimális csapadékmérő állomáshálózatot és a napi táviratozó csapadékállomásokat; — a központi szervezetet (vízjelző szolgálat) és — a közreadás formáját (napi vízjárási térkép). Az elsőrendű vízmércék közül 1889-ben 45, 1896-ban pedig már 84 vízmérceállomás, áradás idején pedig 102 állomás közölte a vízállás adatokat naponként táviratilag a Vízrajzi Osztállyal és az érdekelt szervekkel. A fejlődés ütemére jellemző, hogy 1917-ben már 236 magyarországi és 17 horvátországi vízmérceállomás szolgáltatta naponta az adatokat, melyből a háború után az ország területén mindössze 96 állomás maradt. Részletes elemző vizsgálattal állapították meg azokat a vízmérce szelvényeket, amelyekre lehetséges az árvízi előrejelzés elkészítése. 25 vízmérceszelvényt jelöltek ki, éspedig 12 dunait, 7 tiszait, 1 vágit, 2 drávait és 3 marosit. Meghatározták az előrejelzés alapját képező legfelső szelvényeket is. így a Tiszán ez a vásárosnaményi volt, amelyre a tiszaújlaki és a szatmári vízállásokból jelezték előre az árvíz odaérkezésének az idejét és magasságát. A Dunán legelőször a bécsi, a pozsonyi, a komáromi és a budapesti vízállások között keresték a kapcsolatot. Az árvízi előrejelzés időelőnyének növelése érdekében már 1888-ban megkezdték az prszágban működő 234 csapadékmérő állomás felülvizsgálatát. A meglevő csapadékmérő állomásokat Péch élesen bírálta (Vízrajzi Osztály, 1890). Megállapította, hogy „az állomások sem számra, sem elhelyezésre nézve az árvízjelzés, a belvízrendezés s a folyamszabályozás követelményeinek nem felelnek meg". 29
