Stelczer Károly: A vízrajzi szolgálat száz éve (VÍZDOK Leányvállalat, Budapest, 1986)
4. Az első tudományos eredmények
Q. 0AWVÖL io XX ^Ui^vrrVfcVtfet All tcV& V-VlÖvuÄ. i\iw.CXO«^£a^t 'caXko tA ;xvv i&/vtcUvftcctov •>M? cr£«*v. 9. a'&ra. T Duna és a Dum menti kutak hőmérsékletének változása (1887) Az országos vízrajzi hálózaton túlmenően nagyméretű országos mérési kampány során további 127 vízmérceszelvényben gyűjtöttek adatokat 1897 és 1903 között, az ország vízerőkészletének feltárásához. A vízerőkataszter („iparhydrographia”) elkészítéséhez az adatok feldolgozásánál minden európai országot megelőzve, először használták a gyakorisági eloszlásokat (Viczián, 1905). A tudományos eredmények közül az árvízi előrejelzés, a vízhozam- vízállás kapcsolatának és a Balaton vízszintváltozásainak kutatásában elért eredményeket kell kiemelni. 4.1. Árvízi előrejelzés A vízrajzi feladatok központosítása szervesen összefüggött a magyar- országi nagy és pusztító árvizekkel. Természetes tehát, hogy az árvizek levonulásával, előrejelzésével kapcsolatos feladatok megoldása hozta a legelső és a legkiemelkedőbb eredményeket. Már ezek az eredmények is megcáfolták Hieronymi Károlynak az 1886. évi országgyűlésen a Hydrographiai Intézet létesítésével kapcsolatos vitában hangoztatott állítását, „hogy különböző folyóknál különböző vízgyűjtő medenczékben az a viszony, mely az esőzési csapadékmennyiségek közt és a folyó vízben levő vízállás közt létezik, roppant változó és arra nézve semminemű törvényt megállapítani, kikutatni még nem lehetett” [Országgyűlés Naplója, 1886). Péch az első, 1886. évi munkatervébe felvette a Körösök gyomai és a Duna budapesti szelvényére az árvizek előrejelzését, nem törődve azzal, 28
