Stelczer Károly: A vízrajzi szolgálat száz éve (VÍZDOK Leányvállalat, Budapest, 1986)
3. Az egységes észlelőhálózat
Balaton és a Fertő tavakban 1876—1887. években” 32 vízmérce (14 az ország mai területéről) adatait adták közre. Ezzel alig néhány év alatt sikerült a rendelkezésre álló vízállás adatokat egységes rendszerben feldolgozni és közreadni. Az elsőrendű országos hálózat kiépítése érdekében először megállapították a vízmércék elhelyezésének alapelveit, majd elkészítették az új elsőrendű országos hálózat tervét. A vízmércék elhelyezésénél a következő ma is érvényes elveket tartották elsőrendűen fontosnak: a vízmérczék úgy helyezendők el, hogy a kisvízszín esés változásainak megfeleljenek”, vízmérczék állítandók fel a folyó jellegének nagyobb változásainál; ... a folyó oly helyén, a honnan az alsó szakaszon bekövetkező áradás még elég korán jelezhető, és a mellékfolyók beömlésénél”, hogy a mérczék lehetőleg egyenlő távolságban legyenek egymástól, hogy lehetőségig a községekben legyenek felállítva, hol helyben lakó mérczejegyző alkalmazható, és hogy lehetőleg kevésbe kerüljön az észlelés és a fenntartás”. (Vízrajzi Osztály, 1887). Az egységes vízmércehálózat kiépítése érdekében — az alapelvek figyelembevételével, helyszíni bejárások alapján — minden egyes folyóra külön javaslatot dolgoztak ki. Kijelölték: — a továbbra is a Vízrajzi Osztály tulajdonában üzemelő első és másodrendű állami vízmércéket, — azokat a vízmérce helyeket, amelyeket a Vízrajzi Osztály más állami szervektől (államvasutak, állami építészeti hivatal stb.) vesz át és elsőrendű állomásként üzemeltet, — a Vízrajzi Osztály által felállítandó új elsőrendű állami vízmérce helyeket, — azokat a meglevő társulati vízmércéket, amelyek a jövőben elsőrendű vízmérceként fognak üzemelni, — az újonnan felállítandó elsőrendű társulati vízmérce helyeket. A kijelölés után létrejött az első országos vízmércehálózat, melynek eredményeként a vízrajzi osztály 198 elsőrendű és 17 másodrendű vízmércéről kapott rendszeresen vízállás adatokat (V. táblázat). A vízmércehálózat létesítésével egyidejűleg a vízmércék ,,0” pontjainak; tengerszint feletti magasságának a rendezésére is sor került. A vízmércék ,,0” pontja jövőben is „arra a magasságra helyezendő, mely ezideig általán véve gyakorlatban volt, t. i. a Dunán az 1834-ik, a Tiszán az 1842-ik évi kisvízszín magasságára”. (Vízrajzi Osztály, 1889). A Rába Sárvár—Győr szakaszán a vízmércék 0 pontját az 1875. év március 2-i kisvíz, a többi vízmérce (a mellékfolyóké is) az 1882. október 27-i kisvízre helyezték. A többi mellékfolyón a vízmércék „0” pontjait szintén a kisvizek magasságában helyezték el, de az esetek többségében már nem egyetlen, egyidőben rögzített kisvízszint jelentette az alapszintet. 22
