Stelczer Károly: A vízrajzi szolgálat száz éve (VÍZDOK Leányvállalat, Budapest, 1986)

2. Az egységes szervezet létrejötte

2. AZ EGYSÉGES SZERVEZET LÉTREJÖTTE

Az egyre szerteágazóbb, több intézmény által végzett vízrajzi tevékenység, az egyre ismétlődő pusztító árvizek, azok jelzése és előrejelzése egyre jobban előtérbe helyezte egy központi szervezet felállításának szükségességét. Az 1855. évi nagy tiszai árvíz után „a magyar mérnökség erélyesen fölszólalt a hírlapokban és kimutatta, hogy mily szükséges volna az alantabb fekvő hivatalokat és érdekeltségeket naponként értesíteni”. (Péch, 1898). Természetes, hogy az egységes és időbeni értesítés kiadásához szükséges egy központi szervezet. Az 1876. február—márciusi dunai jeges árvíz és az 1879. márciusi tiszai árvíz nagymértékben befolyásolta, segítette és talán halaszthatatlanná tette az egységes vízrajzi szolgálat kialakítását.

Az 1881. év március—áprilisi tiszai árvíz után az országgyűlés az 1881. év LI. törvénycikkben komoly összeget biztosított a Tiszán és mellékfolyóin a szabályozás érdekében végzendő felvételekhez és vízműtani mérésekhez, de nem foglalkozott egy központi irányító szerv felállításával. A királyi József műegyetem mérnöki szakosztálya, Klimm Mihály műegyetemi tanár indítványára, 1881. április 26-án — tehát közvetlen az árvíz levonulása után — beadvánnyal fordult a m. kir. közmunka és közlekedésügyi miniszterhez {Klimm, 1882) „országos vízrajzi (hydrographiai) hivatal” felállítása érdekében.

A javasolt országos vízrajzi hivatal feladatát a következőképpen határozták meg:

„1. Megfigyeltesse összes vizeink állását, vízhordatát és az illető vízbirodalomban lehulló, beszivárgó, elpárolgó és lefolyó csapadékmennyiségeket a már meglevő állomásokon;

2. hogy kijelölje és létesítse mindazon újabb, rendszeresen elosztott megfigyelő állomásokat, melyek vízrajzi viszonyaink teljes ismerete érdekében még szükségesek;

3. a nyert megfigyelésekből és mérésekből folytonosan egy összefüggő és áttekinthető képet szerkesszen.”

A vízügyi szolgálat részéről Dolecsko (1881) m. kir. folyammérnök szállt síkra egy „hydrographiai” intézet felállítása mellett.

Véleménye szerint „Klimatikai szélsőségekben gazdag hazánk valamennyi folyója és azok öblözete hydrographiai tekintetben még ma is oly annyira terra incognita, hogy egyik másik völgyelet csapadéki, hóolvadási abnormitásának hatását még a

14