Stelczer Károly: A vízrajzi szolgálat száz éve (VÍZDOK Leányvállalat, Budapest, 1986)
1. Az egységes szervezet előtti vízrajzi tevékenység
kar tartalékként szerepelt. Horváth a Magyar Mérnök- és Építész Egylet egyetemes szakülésén 1879. március 29-én számolt be vízméréseiről. Bemutatta a követett eljárást s a használt műszereket. Ezenkívül bemutatott „egy általa szerkesztett műszert is, nevezetesen a hydrometriai chronographot, mellyel lehetővé válik a mérés idejének oly pontos jelzése, aminőt még eddig egy észlelő sem érhetett el.” Ismertette, hogy a Woltmann-féle vízsebességmérő „állandó tényezőinek” meghatározására a Soroksári Duna-ág álló vizét használta fel. Előterjesztette „abbeli indítványát, illetőleg tervét, hogy a Soroksári Duna-ágban ezen állandó tényezők meghatározására rendszeres kísérleti állomás szereztessék, ahol az országban, sőt esetleg külföldön működő vízsebességmérők állandó tényezői időről időre meghatároztatnának s egyúttal a kezdő mérnökök a vízsebesség mérésben gyakorlottságot is szerezhetnének”. {Horváth, 1789). Dolecsko Mihály folyammérnök a sebességmérés meggyorsítása érdekében a Woltman-szárny egyenletes leeresztésével Jüggély középsebességet határozott meg (Dolecsko, 1881). A viznyomásmk légnyomás útján való mérését a Magyar Mérnök- és Építész Egylet vízépítési szakosztályának 1885. márciusi ülésén Maiina mérnök ismertette (Izsáky, 1887). Bemutatta a gyakorlatban (víztartóknál) már alkalmazott légnyomáson alapuló vízmércéjét a .Jőecoudun”-t (5. ábra). A műszer érzékenysége 0,2-0,1 milliméter. Maiina véleménye szerint „a vízmélységeken kívül főleg a vízsebességek, a víz- színesések, a talajvíz megmérése, valamint egyáltalán a vízműtani adatok nagy része sokkal pontosabb és célszerűbb módon volnának mérhetők”, légnyomáson alapuló műszerekkel. A magyar szellemi eredményeknek elsősorban a nyelvi hátrányok miatt a nemzetközi elismerésekben való lemaradására jellemzően írta Izsáky 1887-ben, hogy „Eközben (t.i. még Maiina nem publikálta) azonban Ritter főmérnöknek az „Annales des Ponts et Chaussées” 1886. évi decemberi füzetében jelent meg egy igen érdekes tanulmánya, melyeken a légnyomásnak vízmélységek és sebességek mérésére való felhasználását tárgyalja . . . elve ugyanaz amelyet a legelőször Maiina tagtársunk már 1885. évben egész konkrét alakban kifejezett. . . . Ritter francia főmérnök egész külön úton, függetlenül feltalálta, de az elv elsőbbsége kétségkívül nevezett tagtársunkat illeti.” (Izsáky, 1887). 5. ábra. Légnyomásos vízállásmérő (1885)
