Stelczer Károly: A vízkészlet-gazdálkodás hidrológiai alapjai (ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2000)
I. A vízkészlet-gazdálkodás és a hidrológia kapcsolata - 4. A vízháztartási mérleg
Relatív (fajlagos) légnedvesség a tényleges (abszolút) és a telítettségi légnedvesség aránya százalékban kifejezve: <p = 100-1 (%) (4-14) h/ A levegő relatív nedvességtartalma az óceánok felett kb. 80%-kal gyakorlatilag állandó, a szárazföld felett a legkisebb értékét Oroszország Asztrahán területén 3,5%-kal észlelték. A levegő nedvességének mérésére szolgáló műszereket, a higrométereket, működésük elve alapján csoportosíthatjuk [Makra, 1978): — abszorpciós nedvességmérők, amelyek működése különböző' anyagok nedvszívó képességén alapszik; — hajszálas nedvességmérők, amelyek az emberi vagy állati hajszálnak azon tulajdonsága alapján működnek, hogy nedvességváltozás közben hosszúságukat változtatják;- pszichrométerek, melyeknél a vízpárolgás okozta lehűlés szolgál a nedvességmérésre;- kondenzációs nedvességmérők, amelyeknél a nedvesség meghatározása a harmatpont mesterséges előidézése útján történik. A levegő nedvességtartalma, amely térben és időben igen nagy változékonyságot mutat, lényegesen befolyásolja a vízháztartási mérleg csapadék és párolgás tagjának alakulását. Magyarországon a levegő nedvességtartalmának mérése 1781-ben a budai királyi csillagdában kezdődött el, hálózatban pedig 1871-től észlelnek. A mérések kezdetén, egészen 1910-ig az August-féle pszichrométert alkalmazták. A tízes évek után egyre jobban a szellőztetett nedves hőmérő, az ún. Assman-rendszerű aspirációs pszichrometer terjedt el (Németh, 1959). A vízügyi szolgálatban, a VMS 230-5:1979 előírásai szerint, a légnedvesség-tartalom meghatározására a száraz-nedves hőmérőket, az ún. szívófonalas (August-féle) pszichrométereket, ill. a folyamatos észlelésre a hajszálas higrométert alkalmazzák. A levegő nedvességmérésének időpontjait a j-V. táblázatban tüntettük fel. Jellemző értéknek a 14 órait fogadták el, mivel mind a tényleges, mind a relatív légnedvességtartalom Magyarországon egész éven át általában 14 óra körül éri el a legkisebb értéket. Ekkor a légköri felmelegedés tetőpontját éri el. Azok a különbségek is, amelyek egyes tájaink többé-kevésbé nedves volta között mutatkoznak, legélesebben 14 óra körül alakulnak ki. A 14 órai relatív légnedvesség havi középértékeinek legnagyobb értéke decemberben van (70-80%), a legkisebb értékek általában júliusban jelentkeznek, de egyes helyeken az áprilisi, ill. az augusztusi legkisebb értékek is jellemzőek. A tényleges légnedvesség értéke Magyarországon 0,3-30,0 g m-3 között változhat. A 14 órai relatív légnedvesség januári, áprilisi, júliusi és októberi sokévi havi átlagok területi eloszlása, éspedig az egyenlő relatív légnedvesség-tartalmú helyeket összekötő vonalakkal, izohumidákkal ábrázolva az OMSz (1960) kiadványában megtalálható. A 14 órai relatív légnedvesség sokévi átlagait jellemző területi eloszlást %-ban a j-10. ábra mutatja {OMSz, 1960). 80
