Stelczer Károly: A vízkészlet-gazdálkodás hidrológiai alapjai (ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2000)
I. A vízkészlet-gazdálkodás és a hidrológia kapcsolata - 4. A vízháztartási mérleg
egyenlet U^ tagjának új fizikai értelmezése: a tóból és a tavat tápláló vízfolyásokból történt vízelhasználás. A (4-2) egyenlet Rgg tagjában pedig a vízfolyásokba visszavezetett szennyvíz mennyisége is szerepel. A Velencei-tó hidrológiai viszonyainak vizsgálata az 1930-as évek elején kezdó'dött. Az első' vízháztartási mérleg 1952-ben készült, 1971-től pedig havi bontásban (Baranyi- Varga, 1992). A tó vízháztartási viszonyait lényegesen megváltoztatta a Zámolyi- (1970) és a Pátkai-tározó (1973) üzembehelyezése, és a Velencei-tó medrének szabályozása (mederkotrás, mederfeltöltés, nádirtás). A két tározóból 1975-tó'l évente jelentős mennyiségű (a tóra vonatkoztatva átlagosan 174 mm a-1) vizet vezettek a Velencei-tóba. A vízpótlásnak és a partszabályozásnak köszönhetően az 1984-94 csapadékszegény évtizedben (443 mm a- ) a Velencei-tó nem „száradt ki”, mint 1866-ban. Az 1861-67 közötti igen aszályos (451 mm a— 1) időben a tó felülete mindössze 7,1 km2-re csökkent (Baranyi- Varga, 1992). Érdemes összehasonlítani a tó 1989. évi vízmérlegét az 1971-80 évek átlagaival {If-IV. táblázat). 1989-ben az évi csapadékösszeg 482 mm volt, alig tért el az 1971-80 közötti átlagtól, vízleeresztés pedig nem volt, a készletváltozás mégis —19 mm értéket mutatott, mert a hozzáfolyás az 1971-80 közötti 563 mm átlagról 305 mm-re csökkent (Bratán, 1991). A Fertő tó részletes víz- és hőháztartási vizsgálatai csak 1967-ben kezdődtek el, pedig a tó 1443-51 között, majd 1534, 1786, 1813, 1853 és 1883 években elöntötte a környező településeket, szántókat, legelőket. Ezzel szemben a tó a XV-XIX. században ötször (1479, 1543-44, 1693, 1710, 1868), átlagosan 100 évente egyszer teljesen kiszáradt és többször (1461-66, 1801-11, 1831-40, 1891-98) közel állt a kiszáradáshoz (Kozmáné- Urbán, 1980). Az első, 1967-72 közötti mérlegek éves, majd 1972-től havi bontásban készültek. Az 1967-76. évi vízháztartási tényezők alapján a tó vízháztartási mutatói érdekes képet mutatnak:-a tó vízforgalmának értékelése szerint a távozó víz (ET + R) mennyisége (f-IV. táblázat) nagyobb volt, mint az érkezőé (P + Rh)\ — a tó vízkicserélődése (a tó közepes térfogatának és vízforgalmának a hányadosa) mindössze 1,19 év; — a tó vízrendszerének zártsága33: 1,12, azaz a Fertő tó vízrendszere közel áll a lefolyástalan vízrendszerhez (Kozmáné-Urbán, 1980). 4.1. A VÍZHÁZTARTÁSI MÉRLEG VÍZKÉSZLET-GAZDÁLKODÁSI JELENTŐSÉGE A vízháztartási (hidrológiai) mérleg fontosságát talán legjobban a vízgazdálkodásban34 betöltött szerepén keresztül érzékelhetjük. A vízgazdálkodás tudományos 33 Tózártság (feed izatio): az a mutatószám, mely megadja, hogy hányszorosára kell a tó felületét növelni ahhoz, hogy a tó és a vízgyűjtője zárt, azaz lefolyástalan hidrológiai rendszer legyen. 34 Vízgazdálkodás (water management):- tervszerű és rendszeres műszaki-gazdasági tevékenységek összessége, mely egyrészt a víz okozta károk megelőzését, másrészt a víz nyújtotta gazdasági előnyök kiaknázását szolgálják;- szorosabban véve: az adott területen jelentkező vízigényeknek olyan - minőségi követelményeket is szem előtt tartó - együttes kielégítésére irányuló törekvés, hogy a vízhasználatokból a gazdaságra a legnagyobb haszon származzék (VITUKI, 1963). 54
