Stelczer Károly: A vízkészlet-gazdálkodás hidrológiai alapjai (ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2000)

I. A vízkészlet-gazdálkodás és a hidrológia kapcsolata - 4. A vízháztartási mérleg

alapjait a hidrológia szolgáltatja, míg gyakorlati megvalósítását műszaki szempontból a vízépítés, államigazgatási szempontból a vízjog biztosítja.

A hidrológus elkészíti a vízháztartási (hidrológiai) mérleget, mely a vízgazdálkodási (készlet-igény) mérleg35 készlet oldala. A hidrológia tehát elsó'dlegesen az alap- (természetes) vízkészleteket tárja fel, majd széles körű mérlegelés alapján a hasznosítható vízkészleteket35 36 állapítja meg.

A vízgazdálkodási (készlet-igény) mérleg igényoldala, azaz a vízigények meghatározása sem egyszerű igényösszegzés, hanem a hasznosítható vízkészleteket is figyelembe vevő közgazdasági mérlegelés. A víz és az ember kapcsolata tehát megszabja a vízgazdálkodás feladatait (Hajós, 1995). A gazdasági fejlődés egyrészt a vízszennyezés révén a hasznosítható vízkészleteket csökkenti, másrészt pedig a vízigény rohamos növekedését eredményezi. A készlet és az igény közötti feszültség növekedése készteti a gazdálkodókat arra, hogy egyre hatékonyabb szabályozási módokat alkalmazzanak, és keressék az időben formálódó, a gazdasági fejlődést nyomon követő vízkészlet-gazdálkodás teljes eszközrendszeréből - amelyet a

4-2. ábra szemléltet - a különböző elveknek a helyi adottságokhoz legjobban igazodó kombinációját (Kovács, 1983). A vízgazdálkodási mérleg alapvető célja tehát a vízkészletek optimális hasznosítása és a vízkészletek minőségének védelme (Csermák, 1992; 1996). Minden vízgazdálkodási mérleg egy bizonyos fejlesztési szintre vonatkozik:- az összesítő vízgazdálkodási mérleg a legegyszerűbb a legáltalánosabban használt típus. Jellemzője, hogy a vizsgált területre és a vizsgált időszakra vonatkozóan egyetlen érték jellemzi a készletet és egy másik az igényt;- a vízgazdálkodási hossz-szelvény olyan grafikon, mely egy vízgyűjtő terület összesítő mérlegkarjainak (vagy bármely kiegészítő paraméterének) mennyiségi (és/vagy minőségi) jellemzőit mutatja. Csakis rögzített (statikus) fejlesztési szintre és determinisztikus (periodikus) vízigény-időfüggvény feltételezésével szerkeszthető;- a vízgazdálkodási idősor az igények és a készletek mértékadónak tekintett folyamatos idősorainak egybevetése és elemzése. Fontossága különösen tározásos gazdálkodás esetén mutatkozik meg;

35 Vízgazdálkodási (készlet-igény) mérleg (supply-demand balance): valamely terület vízgazdálkodási helyzetének elemzése; általában a víz körforgalmának egyetlen elemét (többnyire a lefolyást) kiemelve, megfelelő formában (hasznosítható vízkészlet) szembeállítja a vízigénnyel.

36 Hasznosítható vízkészlet (available supplies):- felszíni vizeknél az alap- (természetes) készletnek a tározásból, a szenny- és használt víz bevezetésébó'l, az átvezetésbó'l stb. származó többlettel növelt és a más terület számára fenntartandó, más területre átvezetett, a mederben hagyandó vízmennyiséggel csökkentett értéke, tehát az adott területen vagy szelvényben rendelkezésre álló elméleti (számított) vízhozam;- felszín alatti vizeknél valamely területen vagy víztartó egységből a természetes egyensúly megbontása nélkül kitermelhető vízhozam (VITUKI, 1963).

55