Stelczer Károly: A vízkészlet-gazdálkodás hidrológiai alapjai (ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2000)
I. A vízkészlet-gazdálkodás és a hidrológia kapcsolata - 2. A hidrológiai eljárások
telexhálózaton bármikor lekérdezhetőek legyenek. Előnye, hogy kiküszöbölte a telefon- vonalakban véletlenszerűen jelentkező hamis impulzusok összegeződésének problémáját, és különös előnye, hogy a drága és kihasználatlan bérelt telefonvonal helyett már csak a telexállomás előfizetési és az esetenkénti hívásdíját kell téríteni, továbbá, hogy bárki részére lehetővé vált az állomások lekérdezése (nyílt állomások). A TELEXDAT-tal egyidőben kezdődött a regionális (körzeti) távmérő hálózatok koncepciójának kidolgozása (VITUKI, 1969), és ezzel párhuzamosan a HYDRA távmérő, távjelző és távműködtető rendszer kifejlesztése (Puskás-Karsai, 197\). E rendszer jellemzője, hogy többállomásos körzeti távmérő hálózatokat alkotnak, és az állomásokat csak a központjuk számítógépe kérdezheti le (zárt hálózatú állomások). Az automatikusan működő országos távmérő hálózat alapja: 50 telexen bármikor hívható mérőhely. A tervből 1986-ig megépült 17 TELEXDAT-állomás, melyből 4 nemcsak vízállást, hanem néhány vízminőségi paramétert is automatikusan mér, rögzít és távjelez. A regionális távmérő központok - a terv szerint 17 területi mérőközpont (VITUKI, 1969), amely 408 vízállás, 230 csapadék és a legfontosabb további hidrológiai, hidrome- teorológiai és vízminőségi elemek mérésével — az ország területének közel háromnegyed részét fedik le. A 17 regionális mérőközpontból először az Átalér (1990-óta nem üzemel), majd a Zagyva-Tarna Vízgazdálkodási rendszer, azután a Felső-Tisza és mellékfolyóinak (Túr, Szamos, Kraszna) és legutoljára a Rába felső szakaszának vízgyűjtőjére (Szombat- helyi VÍZIG) készült el az adatgyűjtő és feldolgozó rendszer (VITUKI, 1985). 1992-ben 8 körzeti hálózat volt, egyenként 2-20 db, összesen 81 db állomással (Domahidy-Puskás, 1998). Természetesen a regionális távjelző hálózat egyes állomásai részei az országos távjelző hálózatnak és így a két rendszer kapcsolata biztosított, azonban a távmért adatok kezelésének, a távmért adatokhoz való hozzáférésnek a kérdése országos méretekben nem megoldott. A gyors adatszolgáltatás érdekében elkészült az országos vízrajzi (hidrológiai) távmérő és figyelmeztető rendszer terve (OVTR), mely kiépülte után lehetővé teszi, hogy a hidrológiai adatok kellő időben és a kívánt összetételben az arra jogosult szakértőkhöz, ill. döntéshozó egységekhez eljussanak (Domahidy-Puskás, 1998). 2.4. A HIDROLÓGIAI ADATOK FELDOLGOZÁSA A hidrológiai adatok feldolgozásának, a hidrografiának, elsó'dleges célja, hogy az adathalmazt - megfelelő' ellenó'rzés után - felhasználható formába öntse a további vizsgálatok, közreadás és tárolás érdekében. A hidrológia területén ma már oly sok adattal rendelkezünk, hogy a gépi feldolgozás elengedhetetlen követelmény. A feldolgozást azonban meg kell előznie- az elsődleges adatrögzítésnek, melyet az észlelő' a mérés helyszínén végez el;- az észlelési eredmények ellenőrzésének, mely a téves leolvasásból, az adathiányból eredő hibák feltárását, az adatok valószínűsítését jelenti. A hidrológiai adatok feldolgozásának azonban van egy sajátos követelménye is. A mérések jellemzően pontbeli adatokat szolgáltatnak, viszont a vízkészletgazdálkodás területi ismereteket igényel. E kettősségből következik, hogy a hidrológiai adatok feldolgozását célszerű három lépcsőben végrehajtani:- először előállítani a pontbeli adatok megbízható idősorát;- kiszámítani a pontbeli adatok jellemző mennyiségeit; végül- meghatározni a jellemző mennyiségek területi eloszlását. 30
