Stelczer Károly: A vízkészlet-gazdálkodás hidrológiai alapjai (ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2000)

III. A vízháztartási mérleg elsődleges elemei - 10. A beszivárgás

A VITUKI (1959) elkészítette és közreadta „Az országos forrásnyilvántartás” című kiadványt, melyben táblázatosán közli a források nevét, földrajzi helyét, a mért szélső vízhozam- és elektromos ellenállás adatokat. A források vízhozammérési adatai a vízrajzi évkönyvekben találhatók. Táblázatosán közlik az egyes hónapok legkisebb, ill. legnagyobb vízhozamértékeit, megadva az ész­lelés időpontját és az évi összes mérések számát, továbbá az eddig észlelt legkisebb és legnagyobb vízhozamértékeket, természetesen az időpontok feltüntetésével. Ugyancsak a vízrajzi évkönyvek közlik néhány jellegzetes forrás tárgyévi vízhozamgörbéjét, a hozzá tartozó csapadékmérő állomás adatainak feltüntetésével. A forrásokra telepített vízművek biztonságos üzemelése érdekében 1961-től a VITUKI (1964) — kísérletképpen - forráshozam-előrejelzést készített. Az előrejelzések megfelelő eredményessége mellett egyrészt beigazolódott az a feltevés, hogy a nyári csapadékhiány jelentősen nem befolyásolja a nagy források hozamát, viszont a vegetációmentes időszak­ban hullott csapadék meghatározó. A karsztforrások vízhozamidősora, a források kiürülési görbéje (10-15. ábra), a Jósvafői Karsztkutató Állomáson mért hosszú idejű adatok alapján, logaritmikus hozamú ábrá­zolás esetén legalább 5 egymástól jól elkülöníthető szakaszt (poligont) alkot. Ez annyit jelent, hogy a vízhozamok apadási folyamata időben előrehaladva egyre nagyobb időál­landójú Qf = Qf,oe~kt függvények egymásutánjával írható le (Cser, 1978). A jelenség 272 10-15. ábra: A karsztforrások vízhozam idősora több komponensül, leszálló hidegvizek és az alaphozom együttes idősora (mért forráshozam) . i i egykomponensú, felszálló, langyosvizú alaphozam I feltételezett idősora I--------------1------------------------1------------------------1------------

Next

/
Oldalképek
Tartalom