Stelczer Károly: A vízkészlet-gazdálkodás hidrológiai alapjai (ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2000)

III. A vízháztartási mérleg elsődleges elemei - 10. A beszivárgás

10-16. ábra: A szabadfelszínű nyílt karsztok hidológiai modellje

a mészkőkarsztrendszer tömbös felépítéséből következik. A hazai barlangok alaprajza (10-16. ábra) megmutatta, hogy a karsztos kó'zeteket a közel függó'leges fő törésrendszer a leggyakrabban mintegy 50 x 50 m-es tömbökre darabolja fel (Izápy-Maucha, 1993). A függőleges beszivárgás a fő' törésrendszeren és a tömbökön belüli repedéseken át jut le a karsztvízszintig. A vízszintes áramlás a fő' törésrendszer és az abból kialakult barlangi fő- és mellékágakon jut el a forrásig. Az 5 különböző' szélességű törésekbó'l álló tároló (a fő- és mellékágak, a fő törésrendszer, a tömbön belüli melléktörések, mikrorepedések) egymást követően ürül ki. A nagyobb tágasságú tároló áradáskor visszatölt a mellékágaiba, késleltetve azok kiürülését. Igen száraz időszakban a tömbök mikrorepedéseinek leürü- lése biztosítja az alapvízhozamot (Izápy-Maucha, 1993). E felismerés alapján alakult ki az új karsztmodell a szabad felszínű nyílt karsztok folyamatainak értelmezésére (10-VIII. táblázat).

273