Stelczer Károly: A vízkészlet-gazdálkodás hidrológiai alapjai (ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2000)

III. A vízháztartási mérleg elsődleges elemei - 10. A beszivárgás

hétéves periódus, mely alatt egyrészt a tárolt vízkészlet fokozatosan csökken (1956-62) és a karsztvízszint eléri a „sokévi” minimumát (1962), majd töretlenül emelkedik (1963- 69), mely a karsztban tárolt vízkészlet jelentó's növekedését jelzi. Ezzel szemben a jósvafó'i I. sz. kút, mészköves tárolóban, éves ingadozást mutat.

250

E

246

O'-o 242 (/)

O 238

CT>

O

^ 234

lD

cn

o

CD

CT)

m

io

CD

Idő (év)

10-14. ábra: Karsztvízszint-idősor

A rendszeres forráshozam, a vízhőmérséklet és az elektromos ellenállás mérése a karsztvízhálózat telepítésével (Z-III. táblázat) indult meg, bár már 1910-tó'l vannak egyedi, nem rendszeres forrásmegfigyelések (Stelczer, 1986). A VITUKI-ban nyilvántartott mintegy 2300 forrás közül 1950-75 között a Dunántúli-középhegységben, legalább egy évig, mintegy 300 forrás vízhozamát, vízhó'mérsékletét és elektromos ellenállását mérték, kezdetben havi, de bizonyos célvizsgálatoknál napi gyakorisággal.

A jósvafői Nagy-Tohonya-forrás vízgyűjtőjén mélyített Szelce-völgyi fúrás vízszintvál- tozási idősora alapján meghatározták (Maucha, 1989) az emelkedő karsztvízszint és a forráshozam közötti kapcsolatot:

H - Hmin — AH = nQ3/4 (m)

(10-45)

ahol:

Qf - a forrás hozama (m3 min-1); n - átszámítási tényező, értéke 1 (min m-2).

Ugyancsak a Nagy-Tohonya-forrás hozama és folyamatos csapadékmérés 20 évi adatsora alapján megállapították (Maucha, 1989) az évi átlagos forráshozam és az évi csapadékösszeg közötti

Qf,m,a = 2^00 (mma_1) (10-46)

parabolikus kapcsolatot.

271