Stelczer Károly: A vízkészlet-gazdálkodás hidrológiai alapjai (ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2000)
I. A vízkészlet-gazdálkodás és a hidrológia kapcsolata - 2. A hidrológiai eljárások
A hidrológiai körfolyamat feltárására, a felszíni és a felszín alatti vizek mennyiségére és minőségére, azok térbeni és idó'beli eloszlására vonatkozó, hazai és nemzetközi elvárásoknak is eleget tevő' ismereteket csak egységes eljárásokkal, módszerekkel lehet megszerezni. A hidrológiai eljárások egységesítése érdekében az eddigi, talán a legnagyobb, a világ összes országát mozgósító kezdeményezést, az UNESCO 1965-ben indította el a Nemzetközi Hidrológiai Decenium (NHD), majd 1975-tó'l folyamatos együttműködésként Nemzetközi Hidrológiai Program (NHP) néven. Az együttműködés végső célja a Föld vízháztartási viszonyainak megismerése, a rendelkezésre álló vízkészletek meghatározása. Az Egyesült Nemzetek Szövetsége (ENSZ) pedig Vízügyi Konferencia (Mar del Plata, 1977) néven kormányszinten kívánja biztosítani a világ országainak fokozottabb nemzetközi együttműködését, abból a ténybó'l kiindulva, hogy „a víz, akár a természetes hidrológiai körfolyamatát tekintjük, akár az emberi beavatkozásokkal megváltozott vízháztartási viszonyokat vizsgáljuk, nem ismer államhatárokat”. Az azóta eltelt idó'ben világszerte megeró'södött az a felismerés, hogy az édesvízkészletek kiaknázhatósága és minó'sége széles körű környezeti összefüggésrendszerbe ágyazódik és nem vizsgálható elkülönítetten. Ezzel együtt az is mindinkább kitapintható, hogy a fejló'dés és a gazdasági fejlesztés függó'ségi viszonyban van a rendelkezésre álló vízkészlettel. E vízkészlet véges és sebezhető", emiatt védelemre szorul. Ugyanakkor a természet szeszélyébó'l adódó hiánya vagy bősége aszályok vagy árvizek formájában fenyegetést jelent, ami ellen védeni kell az emberi életet, a gazdaságot, a kulturális értékeket. E gondolatok jegyében tartották meg a „Víz és Környezet” tudományos (KHVM 1993/a), majd a riói „Környezet és Fejlődés” világkonferenciát. A Meteorológiai Világszervezet- egyrészt kezdeményezte az Időjárásfigyelő Világszolgálat (World Weather Watch, WWW) létrehozását, mely a globális észlelő", adatfeldolgozó és távközlő" rendszer kiépítése után képes az egyes államok hidrológiai adatközlési és feldolgozási igényeinek részleges kielégítésére (Starosolszky-Haszpra, 1972);- másrészt a hidrológiai eljárások egységesítése érdekében Hidrometeorológiai Eljárások útmutatója (Guide to Hydrometeorological Practices) címmel 1965-ben ajánlásokat adott közre. Ezt követően a WMO Hidrológiai Bizottsága, a tagállamok képviselőinek bevonásával, a hidrológia területére kidolgozta a Hidrológiai Eljárások útmutatóját (Guide to Hydrological Practices 1970, 1974, 1981/83,1988), melyek közül az 1974. évi kiadás 1976-ban magyar nyelven is megjelent. A Meteorológiai Világszervezet ajánlásaiban kijelölte a hidrológia azon területeit, ahol elsó'dlegesen fontosnak tartja a nemzeti és nemzetközi szintű egységesítést:- a hidrológia egyes elemeinek értelmezése, jelölése és mértékegysége;- az optimális sűrűségű megfigyelőállomások létesítése és fenntartása;- az egyes hidrológiai elemek mérése (vízméréstan11);- az adatok feldolgozása (vízrajz12);- hidrológiai előrejelzések. Nyilvánvaló, hogy a hidrológia egyes területein az egységesítés nem lehet azonos mértékű, viszont el kellene érni, hogy legalább az első', igazán szerénynek mond11 Vízméréstan (hydrometry): a szárazföldi hidrológia egyik fejezete, amely foglalkozik a vízjárási elemek mérésével, e mérések módszereivel és eszközeivel, továbbá a kapott eredmények feldolgozásának, közreadásának módszereivel (MSz-10-2263:1983). 12 Vízrajz (hydrography): a szárazföldi hidrológia egyik fejezete, amely tanulmányozza a vizek morfológiai és morfometriai jellemzó'it, és foglalkozik a kapott eredmények feldolgozásának, gyűjtésének, tárolásának és közreadásának módszereivel (MSz-102263:1983). \ Aviw J&i Síi
