Stelczer Károly: A vízkészlet-gazdálkodás hidrológiai alapjai (ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2000)
III. A vízháztartási mérleg elsődleges elemei - 9. A párolgás
9. A PÁROLGÁS A párolgás103 a vízháztartási mérleg legjelentősebb „kiadási” tagja. A vízkészletgazdálkodás általában nagyobb - több km2-t meghaladó nagyságrendű - terület párolgásának (evapotranszspirációjának104) meghatározásában érdekelt. A hidrológiában a párolgást - a vízháztartási mérleg többi tagjával azonos módon - mindig egy adott nagyságú területre vonatkoztatjuk, vagyis az evapotranszspirációt a „területi párolgás” szinonimájaként értelmezzük (Domokos, 1978). Az evapotranszspiráció mennyiségét - a vízháztartási mérleg egyes tagjainak értelmezésével azonosan - azzal a mm-ben kifejezett vízoszlopmagassággal adjuk meg, amely az adott területről egységnyi idő alatt pára alakjában távozik (MSz- 10-2263:1983). Az evapotranszspiráció gyakorlatilag két összetevőre bontható:- egy fizikai folyamatra, melynek során hőenergia-átadás révén a növényzetmentes (szabad) talaj-, a víz-, a hó-, ajég-, a növény-, az út-, a tető- stb. felületekről a víz elpárolog; és- egy alapvetően fiziológiai (biológiai, biofizikai, biokémiai) folyamatra, amelynek során a növényzet vízpárát bocsát ki. Az evapotranszspiráció két összetevője az evaporáció és a transzspiráció nemcsak a halmazállapot-váltás folyamatában különböznek, hanem abban is, hogy a szabad felületek párolgása a természetben önmagában is végbemehet (pl. szabad vízfelület, kopár szárazföldi terület), de a növény vagy a növényzet csak egy hozzá tartozó talajtömbbel vagy vízi növényzet esetén vízzel együtt párologtathat (9-1. ábra). Vagyis a növényzet párologtatásának mérésénél mindig a növényzet életterének minősülő talaj vagy víztest párolgását is mérjük. Ez pedig azt jelenti, hogy bár a transzspiráció mint fiziológiai folyamat létezik, de a természetben csak az evaporációval együtt mint evapotranszspiráció jelenik meg. Ez az a terület, ahol a párologtatás megismerésére irányuló vizsgálatok célja erősen eltér a vízgazdálkodás és a mezőgazdaság vonatkozásában. Csak egyetlen példa: a hidrológus feladata egy vízgyűjtő terület evapotranszspirációjának a meghatározása, a mezőgazdászé pedig egy-egy növényfajta optimális vízigényének és párologtatásának a megállapítása. A növényi párologtatás ismerete a hidrológus, a vízgazdálkodó számára azért fontos, mert a szárazföldi területekről elpárolgó víz legnagyobb része, mintegy 60-80%-a, a növényzet testén át jut a légtérbe (Szesztay, 1963). 103 Párolgás (evaporation): az a folyamat, amelynek során a víz folyékony vagy szilárd halmazállapotból légnemű halmazállapotba megy át (MSz-10-2263:1983) 104 Evapotranszspiráció (evapotranspiration): párolgás a talaj-, a víz-, a hó-, a jég-, a növény-, az út-, a tető'- stb. felületéről, a növényzet párologtatásával együtt (MSz- 10-2263:1983). Sl-mértékegysége ( WMO, VMS-\38:1983 szerint) a milliméter; jele: mm; betűjele (jelölése): ET. 169
