Stelczer Károly: A vízkészlet-gazdálkodás hidrológiai alapjai (ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2000)
II. A víz fizikai, kémiai és biológiai sajátosságai - 5. A víz fizikai tulajdonságai
Az összes száraz-, az oldott- és a lebegó'anyag-tartalmat, az izzítási veszteséget az SI- mértékegységrendszer szerint vagy mint tömeget g-okban, vagy egységnyi víztérfogatra vonatkoztatva, mint sűrűséget, g m~^-ben fejezzük ki. Magyarországon az átlátszóság, ill. a zavarosság meghatározását felszíni vizekre az MSz-12750-j:1971 (Felszíni vizek vizsgálata. Átlátszóság és zavarosság meghatározása), ill. az MSz-ISO-7027:1992 (A víz zavarosságának meghatározása), ivóvízre az MSz-jj8- 2:1967 (Ivóvízvizsgálat. Hőmérséklet, szín, zavarosság és átlátszóság meghatározása), szennyvízre pedig az MSZ-260-2:1955 (Szennyvizek vizsgálata. Hőmérséklet, átlátszóság, habzás, szín és szag meghatározása, viselkedés állás közben) írja elő. Az összes oldott és lebegő anyag meghatározására a felszíni vizekre az MSz-12750-6:1971 (Felszíni vizek vizsgálata. Összes oldott- és lebegőanyag-tartalom meghatározása), ivóvízre az MSz-448- 33:1985 (Ivóvízvizsgálat. Lebegőanyag-tartalom meghatározása) és végül a szennyvízre az MSz-260-3:1973 (Szennyvizek vizsgálata. Oldott és lebegőanyag-tartalom meghatározása) előírás vonatkozik. Magyarországon a felszíni vizek összes oldott anyagára kívánatos határértékként 500 g m~3-t és tűrhető határértékként 1000 g m~3-t ír elő az MI-10-172-3.-1985. A lebegő anyag mennyiségére a felszíni vizek minőségének integrált követelményrendszere (MI-10- 172-3:1985) szerint a kívánatos határérték 500 g m~3, tűrhetőként 1000 g m—3, halgazdasági követelmények szempontjából pedig 1000, ill. 1500 g m~3, ipari szempontból felső határként a 15 g m-3 (MI-176-2:1983) az előírás. A felszín alatti vizek lebegő anyagára az MI-10-433-3:1984 2 g m-3 határértéket enged meg. Üdülés céljára használt víz esetén az átlátszóság 0,50 m-nél (Secchi-korong) több nem lehet (MI-10-176-2:1983). 5.2. A VÍZ KÜLÖNLEGES FIZIKAI TULAJDONSÁGAI A víz különleges fizikai tulajdonságai:- a víz fagyáskor kitágul, míg a többi test összezsugorodik; A tágulás következtében sűrűsége csökken. A jég sűrűsége 0 °C-on 917 kg m~3. Ennek következtében a jég a víz felszínén úszik, vagyis olvadáskor meg nem olvadt rész van a felszínen, fagyáskor pedig a kristályosodási folyamat szintén a felszínen indul meg. A jelenségnek a Föld hőháztartásában igen nagy fontossága van.- a jég olvadási hője nagy: 3,336 8797 • 105 J kg-1; Ez azt jelenti, hogy 1 kg 0 °C-os jég megolvasztásához 333,687 kJ hőmennyiség szükséges.- fagyáspontja (vagy olvadáspontja), ellentétben más anyagokkal, a nyomás növekedésével nem emelkedik, hanem süllyed; A jég olvadáspontja 0,1 MPa esetén: 0 °C, 109 MPa-nál: —10 °C és 191 MPa-nál: —20 °C. A fagyási hőmérséklet a természetes vízben mindig jelenlevő ásványi anyagok (elsősorban a sótartalom) függvényében csökken, éspedig At = -0,03 - 0,052 75 S - 0,000 04 S2 - 0,000 0004 S3 (C°) (5-15) ahol: S - a víz sótartalma (%o).- a jég szublimációs hője: 2,83 • 106 J kg-1;- a víz párolgáshője: 2,50 • 105 J kg-1; 102
