Stelczer Károly - Csoma János: Ármentesítés, árvízvédelem, folyószabályozás (Tankönyvkiadó, Budapest, 1979)
II. Árvízvédekezés
Árvíz után a szikes jellegig talaj kicserélése a legbiztonságosabb és műszakilag a legjobb megoldás. Ha gazdasági megfontolások miatt ez nem lehetséges, a mentett oldalon legalább 15-20 m széles és 2-3 m vastag terhelő padka építése szükséges. Nagyobb vastagságú (2, 0-3, 0 m) vízzáró réteg esetén a bontott talajok már nem jelentenek veszélyt, mert az ilyen nagyságú földterhelés esetén már csökken a vizfelvevő képességük, igy a duzzadás, ill. elfolyósodás folyamata nem következik be. Az árvédelmi fal esetében a talaj tömbben végbemenő szivárgás a fal alapozási síkjánál okoz állékonysági problémákat. Az áramlások az alapozás síkjában koncentrálódnak, helyi kimosásokat okozhatnak, ill. az átnedvesedés hatására a talaj elveszti, vagy elvesztheti szilárdságát. Mindkét esetben az árvédelmi fal állékonysága kerül veszélybe. A fal stabilitását elvesztve a viz felé dől. Ugyanis az árvédelmi falra ható földnyomás az esetek többségében nagyobb mint a földmű koronájánál magasabb viz nyomása. A védekezés első lépése a szivárgó viz sebességének és mennyiségének a csökkentése. A védekezés második fokozatában az árvédelmi falnak a viz felőli oldalon történő megtámasztása (kő, kchengerek, homokzsákok (35. ábra) lehet szükséges. Olyan esetekben, amikor a védvonal mentett oldali lábának közelében házsor is van, nagy figyelmet kell szentelni az első házsor* pincéjének vízzel való feltöltésére. 78 35. ábra Árvédelmi fal
