Stelczer Károly - Csoma János: Ármentesítés, árvízvédelem, folyószabályozás (Tankönyvkiadó, Budapest, 1979)

II. Árvízvédekezés

Igen kellemetlen és veszélyes helyzetet teremthetnek a nagy lombu fák (pl. platán-fák), amelyek az árvédelmi fal közelében, a töltéskorona mentett oldalán (vizparti sétány) nőttek. Ugyanis az átázott talajban a fákat a szél köny- nyen kidöntheti, melynek következtében az árvédelmi fal is kidőlhet. A veszélyt a fák koronájának levágásával lehet elhárítani.

Az előző árvizek kedvezőtlen tapasztalatai alapján szükséges lehet árvízmentes időben az árvédelmi falak alapozási síkjánál — szádfalazással — vagy résfallal, a szivárgási hosszat megnyujtani (35. ábra).

3. 4 Meghágás elleni védekezés

Ha az árvíz szintje a gátkorona fölé emelkedik, akkor a viz a töltés koronáján átfolyik, vagyis a töltést meghágja. 1

A töltéskoronán átbukó viz a mentett oldali rézsün eróziót okoz, a töltéstestet elmossa és gátszakadást idéz elő.

A töltések meghágása ellen a korona hullámtéri oldalára lehetőleg a koronáéi közelében (közlekedés miatt) épített ideiglenes gátakkal védekezünk.

Az ideiglenes gát építésével szemben támasztott igények:- gyorsan legyen építhető,- fm-kénti súlya ne legyen nagy,- tovább legyen magasítható,- álljon építési anyag rendelkezésre,- feleljen meg a viznyomásnak.

Ennek megfelelően az ideiglenes gát anyaga lehet tisztán föld, vagy föld és egyéb anyag (rozsé, palló, deszka, homokzsák, PVC fólia) kombinációja, vagy vízzel töltött műanyag henger.

Ha a vizszint várhatóan csak 60 cm-ig emelkedik, a töltés koronája fölé akkor nyulgáttal (36. ábra), ha ennél magasabbra is emelkedhet, akkor jászolgáttal (37, ábra) védekezünk.

36. ábra Nyulgát

79