Stelczer Károly - Csoma János: Ármentesítés, árvízvédelem, folyószabályozás (Tankönyvkiadó, Budapest, 1979)

II. Árvízvédekezés

- ha nincs szükség erősítésre és az altalajban a vizvezető réteg alatti vízzáró réteg elérhető mélységben megtalálható, a töltésben az alaprétegig megépített szigetelő fallal, vékony résfallal védekezhetünk.

Azokon a töltésszakaszokon, ahol a szivárgás a töltés áteresztő rétegeiben történik, a vizvezető rétegeknek a hullám téri oldalon végzett injektálással vagy agyagos kezeléssel, vékony résfallal való lezárásával, talpszivárgás esetén (ha a fedőréteg viszonylag vízzáró) pedig szigetelő őrfal létesítésével védekezhetünk (32. ábra).

Végül abban az esetben, ha a töltéserősítés során a mentett oldalra viz- záróbb anyag került — még ha az árvíz során nem is mutatott rendellenességet — 6-10 m-enként a töltés lába felé megfelelő esésű 0, 25-0, 30 m széles szivárgókkal lehet a töltésekben feltorlódott vízmennyiséget kiereszteni. Szükség esetén a keresztirányú szivárgókat, a töltés tengelyével párhuzamosan, hosszirányú szivárgókkal kell összekötni. Különös figyelmet kell szentelni annak, hogy a szivárgók működése következtében a hidraulikai gradiens és a szivárgó viz sebessége ne lépje túl a kritikus értéket. További biztonságot ad, ha a szivárgókat szűrőként képezzük ki és igy akadályozzuk meg a nagyobb sebességek miatti anyagkimosást.

3,22 Csurgás

Csurgás jelensége, amikor a töltéstestbe beszivárgott viz, a töltésben levő járatokon (féreglyukak, gyökérj áratok, gyengébben tömöritett vagy áteresztő rétegek) keresztül a viz utat talál és a mentett oldali rézsün koncentráltan jelenik meg. A csurgás jelensége gyakoribb a félig kötött vagy vegyes

32. ábra Szigetelő őrfal

71