Stelczer Károly - Csoma János: Ármentesítés, árvízvédelem, folyószabályozás (Tankönyvkiadó, Budapest, 1979)
V. Folyószabályozás
ahol p. a jégmegállás, illetve megszűnés valószinüsége állőjeges években. A jégjelenségekre vonatkozó adatsorokat három paraméteres gamma eloszlással célszerű közelíteni. Ez az eloszlástipus lehetőséget ad a jelenség 0 valószínűséggel bekövetkező időpontjának meghatározására is, vagyis az önkényesen felvett X. hó 31-i dátumtól, mint 0-tól kiindulva meghatározható az a dátum, mely előtt 0 valószínűséggel várható a jégjelenség. Még egy szempontból előnyös a gamma eloszlás. Mint a matematikai statisztikában ismeretes; ha a középérték és szórás hányadosának négyzeteként számolt k paraméter értéke kisebb mint 15, az adatsor szabályos eloszlással közelíthető. Az 54. ábrán a jégzajlás és jégbeállás gyakoriságát, a jeges napok időtartamának valószínűségét és az állójeges napok időtartamának valószínűségét tüntettük fel. Az 54. a ábra gyakoriságai jól tükrözik a morfológiai, éghajlati viszonyokat. A jeges napok időtartamának valószínűségét az 54. b ábra mutatja. Az ábra elsősorban a sebességviszonyok jégjelenségekre gyakorolt hatását tükrözi. Nagyobb sebességű szakaszokon a turbulencia és egyéb okok miatt nehezebben indul meg a jégképződés. Ezt a hatást, mint ahogy az ábra bizonyítja, az éghajlati viszonyokban beálló változás sem tudja kiküszöbölni. Az 54. c. ábrán az állójeges napok időtartamának valószínűségeit tüntetik fel. Az állójeges napok időtartamában bekövetkező változások szelvényről- szelvényre elsősorban morfológiai okokkal magyarázhatók. Megállapítható az ábra alapján, hogy a Duna magyarországi szakaszán 50%-os valószínűséggel lehet számitani arra, hogy átlagosan 25 napon keresztül van a szakaszon jég. A Dombori-Baja közötti szakaszon 50%-os valószínűséggel azonban 56 napon keresztül lehet állőj égre számitani. Az 55. ábrán a Duna dunaremetei szelvényére vonatkozó számításaink eredményeit tüntettük fel. A zajlás kezdetének valószinüsége maximálisan 85%- ra, a jég beállásának valószinüsége pedig 28%-ra adódott. A jégjelenségek időtartama mellett nem közömbös a folyón levonuló jég mennyiségének meghatározása sem. A rendelkezésünkre álló mérési adatok alapján megállapítható, hogy a jégvastagság — a torlódásoktól eltekintve — a legzordabb téli időszakban sem haladta meg a 45-50 cm-es értéket. Megállapítható továbbá, hogy rendkívül szigorú teleken a jégvastagság viszonylag rövid idő alatt eléri a 40-50 cm-es értéket, majd - függetlenül a tartós -15,-20 °C napi középhőmérséklettől — a jégvastagság gyakorlatilag változatlan marad. Ez azt jelenti, hogy a magyar Dunaszakasz éghajlati viszonyai mellett a 40-50 cm vastag jég már megakadályozza a jégtakaró alatti viz további lehűlését, ezért az 50 cm-es értéket a lehetséges jégvastagság felső határának foghatjuk fel. A duzzasztómüvek megépülése lényeges módosulást okoz a jégjelenségek alakulásában. A duzzasztás miatt megváltoznak a levonulási viszonyok. Ezek a változások elsősorban hidraulikai, morfológiai, másodsorban a viztér hőháztartási viszonyainak módosulásán keresztül jelentkeznek. Változatlannak 137
