Stelczer Károly - Csoma János: Ármentesítés, árvízvédelem, folyószabályozás (Tankönyvkiadó, Budapest, 1979)

I. Árvízmentesítés

adatokat részletesen elemezve) az évi átlagos elöntés gyakorlatilag a felére csökkent, viszont a fajlagos kár 1966-ig 8600 Ft/ha-ra és 1971-ig pedig 9900 Ft/ha-ra emelkedett.

Az árvízkárok becslésének módszereivel Bogárdi I. (1972) részletesen foglalkozott. Saját és nemzetközi eredményeken keresztül mutatja be az árvízkárok valószínűségének becslését, az árvízkár csökkentés optimális mértékének megállapítását. Jelen keretek között csak azt a gondolatmenetet ismertetjük, amikor túl kevés tényleges árvízkár adat áll rendelkezésre. Ebben az esetben az árvízkárok valószínűségének becslését az alábbi módon lehet elvégezni:- becsülni az árterület gazdasági értékét;- a vizsgált területhez hasonló területet keresni, ahol ismert az árvízkár és a teljes gazdasági érték. E két értékből meg lehet állapítani a kártényezőt, mely az árvízkár és a teljes gazdasági érték hányadosa. A kártényező értéke természetesen kisebb mint egy, és minél érzékenyebb az ártér az árvizekre, az érték annál nagyobb;- a hasonlóságot figyelembe véve becsülni lehet a kérdéses árterületre vonatkozó kártényezőt;- a kérdéses árterületre meg kell határozni az árvízi jellemzők (árvíz magassága, tartóssága, gyakorisága stb.) és az elöntés nagysága közötti ösz- szefüggést;- a különböző területekhez tartozó gazdasági érték, valamint a várható árvízkár felhasználásával összefüggést lehet felállítani az árvizszint, az árvíz időtartama és az árvízkár között (1. ábra).

1. ábra

Összefüggés az árvizszint időtartama és az árvízkárok között (Bogárdi I. nyomán)

9