Starosolszky Ödön: Vízépítési hidraulika (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1970)
I. A vízépítési hidraulika alapjai
ahol a jobboldal utolsó tagja a folyadékszál elemi részeinek gyorsítására fordított, az egységsúlyú víztestre vonatkoztatott energiafelhasználást jelenti. Most már felírhatjuk a gyakorlatban használatos Bernoulli-egyenlet különféle vízmozgásokra érvényes alakját: 1. Viszkózus folyadék nem permanens mozgása: vi , Pl Nyilvánvaló, hogy a vízépítési gyakorlatban az 1. és 2. eset fordul elő, és általában a jelenségek leírásakor arra törekszünk, hogy a permanens esettel dolgozhassunk, azaz az integrál elhanyagolható legyen. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a Bernoulli-egyenlet csak az előzőekben felsorolt hat esetben érvényes, minden más esetben alkalmazása hibás. A vízépítési gyakorlatban a 2. örvénymentes mozgás és az 5. áramvonalra felírt összefüggés az alkalmazás leggyakoribb változatai. Az energiaveszteséget kifejező /?„ = — f(V2v)dr tag további elemzése újabb 8 í érdekes következtetésekre vezet. Ha ugyanis azt vizsgáljuk, hogy /zv milyen összefüggésbe hozható a sebességgel, két alapvető összefüggést találunk, amelyek elválasztják egymástól a lamináris és turbulens vízmozgást. A lamináris tartományban a v sebesség és a /ív veszteség közti összefüggés lineáris, hy — Ktv, (1/29) míg a turbulens tartományban a sebesség és a veszteség összefüggése a sebesség n-edik hatványával arányos hy = K2v\ (1/30) Az n kitevő a turbulencia mértékétől függően 1,75 és 2,00 között változik. Teljesen kifejlődött turbulencia esetén hy = K2v2. (1/31) A lamináris és turbulens vízmozgást a kritikus Reynolds-szám, (1/32) 21 2. Viszkózus folyadék permanens mozgása: 3. Ideális folyadék nem permanens áramlása: 4. Ideális folyadék permanens áramlása:
