Starosolszky Ödön: Vízépítési hidraulika (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1970)

IV. A vízugrás

akkor a vízszintes n), és m1 a felvízi középmélység. Az emlí­tett jelölésekkel az általános összefüggés Az elméleti megoldást a IV-18. ábrán tüntettük fel. Lát­ható, hogy a legtöbb görbe a négyszög- és a háromszögszel­vény által jelképezett határér­tékek közé esik. Körszelvény­ben, ahol m2<Z), az értékek egy szűk sávra szorítkoznak. Abban az esetben, ha w2>£>, a görbék szétválnak attól a ponttól, ahol a cső megtelik. Ahogy a trapézszelvény szű­kül és oldalai meredekebbek lesznek, úgy közeledik a görbe a négyszögszelvényt jellemző görbéhez és ha 25, köze­lítően Fr = 9-ig terjedő Froude- szám tartományban gyakor­latilag hasonló a négyszög- szelvényhez. Kindsvater körszelvényre, Hsing, Sandover, Holmes és Press trapézszelvényre vonat­kozó mérési adatait a IV-19. ábrán tüntettük fel. Az adatok fc3 = 3-nál nagyobb értékekre vonatkoznak, a négyszögszel­vényű és trapézszelvényű me­derre k = 4 és 16 esetében megadott elméleti görbékkel együtt. A körszelvényre vo­natkozó kis eltérést valószínű­leg az okozza, hogy a vízug­rás turbulenciája következté­ben nagyobb a súrlódás. A AE energiaveszteség a következő általános érvényű képletből számitható: IV-18. ábra. Összetartozó mélységek négyszög-, háromszög-, kör- és trapézszelvényben rA IV-19. ábra. Kísérleti adatok az összetartozó mélység számításokra trapéz- és körszelvényben 14' 211

Next

/
Oldalképek
Tartalom