Starosolszky Ödön: Vízépítési hidraulika (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1970)
III. A vízmozgás szabad felszínű mederben
A mozgó zsilipeknél persze a visszaverődést bizonyos fokig csökkenti a továbbjutó nagyobb vízhozam. Arra is rá kell mutatni, hogy a hullám visszaverődése nehezen vehető pontos értékkel számításba. Legveszélyesebb esetet feltételezve a teljes reflexióval számolhatunk, azaz h2 értékét eszerint vehetjük fel AQ számításához. A hullám nemcsak akadályokba ütközik, hanem csatornaelágazásokkal is találkozik, ezért — az általánosság kedvéért — célszerű megvizsgálni az elágazások hatását. Ha a hullám egy elágazáshoz ér, szétszakad különböző hullámokra, illetve visszaverődik (111-64. ábra). A hullám magassággal és a vízfolyáshoz képest Megérkezés előtt Megérkezés után 111-64. ábra. Lökéshullám elágazásnál c\ sebességgel érkezik az i-j keresztszelvénybe, amelyben a víz m1 mélységű. Az elágazó csatornákban a levezetés egyszerűsítésére a sebességet 0-nak tételezhetjük fel (y2~u3~0). A hullám, miközben felbomlik, h nagyságúra redukálódik, c2 és c3 sebességgel fog tovaterjedni, ugyanakkor vissza is verődik közelítően c1 sebességgel. Feltételezve, hogy a hullámmagasság relatíve kicsi a vízmélységhez, a sebességek a közelitő képletből számíthatók: Q I. csatornában h1 — h = — (r4 — vt), g 1. csatornában h1 = — v,, g II. csatornában h = — v,, g Q III. csatornában h = —v g A folytonosság egyenletét a hullámra alkalmazva: Fií: 4 = F2v2 + F3v3. Az egyenleteket egyidejűén megoldva h-ra, az elágazásból eredő hullám magassága ahol a A 2h1F1 OÍCi (3/73) 183
