Starosolszky Ödön (szerk.): Vízépítés 2. (Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest, 1973)
XIII. Vízi létesítmények fenntartásának építési feladatai
5. A FENNTARTÁSI MUNKÁK SZERVEZÉSE A vízépítési létesítmények fenntartási munkáinak szervezését meghatározóan befolyásolja e munkák 1. fejezetben említett sajátosságai és jellege, amelyeket a feladatok megvalósítása során messzemenően figyelembe kell venni. Célszerűnek látszik a munkák tervezhetőségét választani a szervezés alapjául. Eszerint a fenntartási munkák két csoportba sorolhatók. Egy részük — a megelőzés kívánalmából kiindulva — előre, tervszerűen ütemezhető, másik részük hirtelen következik be, előre nem látható. Az előre, tervszerűen ütemezhető munkák alapjában véve a vízügyi létesítmények tervszerű megelőző karbantartásával (TMK) valósíthatók meg. Ennek feladata olyan fenntartási rendszer kialakítása, amely szerint tervszerűen felmérik, ellenőrzik a létesítmények állapotát, működési képességét, majd ennek alapján tervet dolgoznak ki a folyamatosan vagy időről időre végrehajtandó munkákra és azokat e terv szerint elvégzik. A TMK-val a váratlan meghibásodások lehetősége nagymértékben csökkenthető. A munkák tervszerű végrehajtása érdekében lehetővé válik a javítások időpontjának olyan megállapítása, amikor azok még kevesebb munkával, kisebb költséggel, rövidebb idő alatt elvégezhetők. Nem utolsósorban e rendszer szerint a javítási munkák oly időpontra ütemezhetők, hogy azok az üzemvitelt a legkevésbé zavarják. A TMK-munkák időbeni ütemezését a létesítmény üzemviteli sajátosságai befolyásolják. Általában figyelembe kell venni a csúcsidőszakot, amikorra minden berendezésnek kifogástalanul működnie kell, másrészt fel kell készülni a téli időjárás fagy okozta kárainak elhárítására is. Az időszakosan üzemelő létesítmények, például az (öntöző- vagy belvízrendszerek) karbantartási munkái ütemezhetők a felvonulás, az üzem és a levonulás időszakára, illetőleg az üzemen kívüli időszakra. Az üzemi időszak kitolódása — elsősorban az öntözőrendszereknél — az üzemen kívül végrehajtandó feladatok megvalósítására rendelkezésre álló időt egyre inkább lerövidíti. Lehetőség szerint törekedni kell az üzemidő alatti munkáknál is arra, hogy e munkák minél kevésbé zavarják az üzemi folyamatokat. Az ütemezéskor figyelembe lehet venni a száraz és nedves évek periodikus változását. Bizonyos munkákat a nedvesebb évekre lehet előirányozni, amikor egyes létesítmények terhelése várhatóan kisebb, míg másokat a szárazabb évekre. További lényeges követelmény a TMK-tervek készítése során az időjárás, a vízjárás éven belüli változásának, mint valószínűségi változónak a számításba vétele. A vízépítési létesítmények karbantartási munkáinak tervezésekor jelentős probléma a károsodásnak, a berendezések elhasználódásának, valamint a kicserélés, a pótlás ütemének meghatározása. Általában kényes feladat megválasztani a berendezések karbantartási, pótlási rendjét, amely éppen vízgazdálkodási létesítmények esetén számos, elsősorban természeti tényező viselkedésétől függ. A probléma megalapozott megközelítéséhez a matematika és különösképpen a valószínűségszámítás elég pontos és könnyen számítható becsléseket tesz lehetővé [14], A fenntartási munkák szempontjából a vízgazdálkodási rendszerek létesítményeit, berendezéseit (pl. a szivattyúkat, csőelemeket, vízmérő berendezéseket, egységnyi burkolt felületeket, egységnyi nyílt csatornahosszakat stb.-t) általában a véletlenszerű elhasználódás, meghibásodás vagy tönkremenetel jellemzi. Ez azt jelenti, hogy az egyidejűleg üzembe helyezett, azonos jellegű berendezéseken a különböző befolyásoló tényezők 700
