Starosolszky Ödön (szerk.): Vízépítés 2. (Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest, 1973)
XIII. Vízi létesítmények fenntartásának építési feladatai
A műtárgyak felhúzóberendezéseinek mozgó és forgórészeit, valamint az egymáson csúszó, érintkező fémfelületcket évente legalább kétszer (tavasszal és ősszel) gépzsírral, csörlők drótköteleit pedig grafitos zsirral kell bekenni. A fogaslécek fogait meg kell vizsgálni és a sérült fogasléceket vagy egyéb meghibásodott alkatrészeket ki kell cserélni, a töréseket, repedéseket meg kell hegeszteni, heveder rászegecselé- sével vagy rácsavarozásával kell megjavítani. A csavarokat meg kell erősíteni (húzni), a laza szegecseket ki kell cserélni, az elgörbült elemeket pedig ki kell egyenesíteni. Az elzárószerkezetek ellenőrzése különösebb nehézséget nem jelent. Általában aknában helyezik el azokat, így könnyen megfigyelhetők. Meghibásodásuk általában az üzemet zavarja, a műtárgy tönkremenetelét azonban csak kivételes esetben idézik elő. Ez vonatkozik a beépített uszadékfogókra, halrácsokra is. A tapasztalatok szeiint a műtárgyakba beépített rácsok eltömődése jéggel vagy uszadékkal gyakran lehet oka a műtárgy tönkremenetelének. Például az árapasztó eltömődése gátszakadást okozhat. A tisztításhoz szükséges eszközöket ezért állandóan a helyszínen kell tartani. Az elzárószerkezetek, az uszadékfogó és a halrács karbantartásával kapcsolatban általában a vasszerkezetek karbantartására vonatkozó előírások a mértékadók. A szerkezeteknek azokat a részeit, amelyek az erőátvitelben részt vesznek vagy súrlódnak, rendszeresen zsírozni, vagy olajozni kell. Az elzárószerkezetek fenntartása során a csurgások, vízveszteségek elkerülése érdekében súlyt kell helyezni a tümítőszerkezetek és -berendezések karbantartására. A megrongálódott, elhasználódott tömítéseket ki kell cserélni, a műtárgy hornyait — ha szükséges — ki kell javítani. A szivattyútelepek, különösen a bonyolult automatikával felszerelt villamos szivattyútelepek karbantartásának legfontosabb feladata az, hogy a gépteret minden időben (télen is!) kellőképpen tisztán és szárazon tartsuk. A villamos automata berendezések beázása vagy a nagyobb fokú páralecsapódás például az automata- berendezés kényes alkatrészeit tönkreteheti. Gondoskodni kell természetesen a szivattyúk, motorok és tolózárak megfelelő kenéséről, a tömszelencék utánállításá- ról, a kapcsoló- és vezérlőberendezések alkatrészeinek tisztántartásáról és olajozásáról stb. E munkákat minden szivattyútelepen részletes TMK utasítás alapján kell elvégezni. Hasonlóan kell eljárni a hordozható gépi berendezések esetén is. Azok megfelelő téli tárolásáról is gondoskodni kell. A csőhálózatok szerelvényei (tolózár, közkút, tűzcsap, locsolócsapok, csapok és szelepek stb.) is gondos karbantartást igényelnek. Különösen a zárószerkezetek jó működését kell ellenőrizni. A zárószerkezetek (tolózárak, csapok, szelepek) legfontosabb részei a záró felület és a tömszelence. A zárófelületek a gyakori nyitás—zárás után elkophatnak és ilyenkor nem zárnak. A hibán a felületek utáncsiszolásá- val némileg segíthetünk. Tolózárak zárótestének gyűrűi csak műhelyben javíthatók. A nagyon berágódott zárófelületű tolózárakat ki kell cserélni. Gyakori a tömszelencék meghibásodása. Ha a tömszelencék áteresztenek, a tolózárat a helyszínen is megjavíthatjuk a leszorítócsavarok egyenletes utánhúzásával. Ha az utánhúzás nem elégséges, új tömítést helyezünk el. A szerelvények működését akadályozó, általánosságban előforduló hibák a következők: a csavarok berozsdásodnak, a cement megszakad, az orsó eltörik, az orsó támgyűrűje leszakad, a tömítőgyűrű hiányzik, a tolózárfedél megreped, az ékhoronyban lerakódás képződik, a tolózár nem zár tökéletesen. 693
