Starosolszky Ödön (szerk.): Vízépítés 2. (Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest, 1973)

VII. Vízépítési kő- és rőzsemunkák

íekvó részét egymástól 1,0—1,2 m-re hosszanti irányban elhelyezett és méterenként lekarózott rőzsekolbászpárral kell a parthoz rögzíteni, s a kolbászok közét nagyobb méretű terméskővel rendezetten, rakatszerűen kitölteni.

A rőzsepokróc az előzőkben ismertetett építési módtól eltérően ágy is készíthető hogy a vezérkolbászt a part oldalán hosszirányban helyezik el és 5Ó-70 cm-enként leltározzák. Ilyenkor az „índrótok” merőlegesek a partvonalra, a munkatutaj azzal párhuzamos elhelyezésű, a rőzsepokróc kötésiránya, tehát a folyásiránnyal párhuzamos. Ezt az építési módot a Felső-Tiszán alkalmazzák. (VI 1.2-7. ábra)

2.ÍM2. Ilíízseleiííés

Egy 1:1,5.. .1:2 hajlású rézsűben levágott mederoldal védelmére szolgáló mű amelyet fogamzóképes fűzrőzséből késő ősszel vagy kora tavasszal építenek hogy a rőzse kihajthasson. "

Ügy építik, hogy a partrézsűt esés irányában tővéggel lefelé 6-8 cm vastagságban megfelelően eligazított fűzrőzsevesszőkkel beborítják s a terítést a vízfolyással párhuzmos irányban 1,5-2,0 m távolságban füleskarókkal méterenként Jeerősí- tett 10 15 cm vastag rőzsekolbászokkal lefogják és 8 —10 cm vastagságon leföl- dehk. A túl vastag földelést kerülni kell, mert a rőzse befullad és nem tud mee- eredni (VII.2-8. és VII.2-9. ábra). h

A levonuló árhullámok vagy a hullámverés által esetleg elmosott földtcrílést még a íuzrőzse megeredése előtt pótolni kell.

A kész térítésnek a partéi menti hosszkolbászon túlnyúló szárait a part magasságában le kell vágni. Ha a védendő rézsűfelület teljes befedésére a padkától kiinduló rozsevesszők nem elég hosszúak, megfelelő átfedéssel két sorban készítik a terítést, ltozse lerí Lés csak olyan talajon létesíthető, amelyen a fűz jól megél.

143