Starosolszky Ödön (szerk.): Vízépítés 2. (Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest, 1973)

VII. Vízépítési kő- és rőzsemunkák

VII.2-9. ábra. Rőzseterítéses rézsűbiztosítás bekötő keresztgátakkal megépített vezetőmű mögötti mederoldalon

2.343. Rőzseráes

A rézsűben levágott partoldalra ferde rácsozással 10 — 20 cm vastag rőzsekolbászo- kat helyeznek el és azokat füleskarókkal leerősítik. A rácsozás alsó és felső szélet hosszirányban elhelyezett és méterenként lekarózott rőzsekolbásszal zárják le. A 2X2 m körüli kazettákat vagy kővel terítik be 20 cm vastagon, vagy fűzvesszővel dugványozzák (V11.2-10. és VI 1.2-11. ábra).

A rőzsekolbászokat késő ősszel vagy télen vágott fűzrőzséből kötik, hogy a vesszők tavasszal kihajthassanak.

2.344. Ríízsehenger

A rőzsehenger 4-6 m hosszú, 0,70-1,00 m átmérőjű henger alakú test, amely 15—20 cm vastag külső rőzseköpenyből áll, belső felülete a töltőanyag szemcseszerkezetétől függően vékony szalmaborítást kap és belseje kővel, kaviccsal vagy földdel van kitöltve.

A parton vagy munkatutajon felállított hengerkötő állványon készítik és arról süllyesztik a vízbe (V11.2-12. ábra).

A hengerkötő állvány 2 db 20x20 cm keresztmetszetű, egymástól 1,0—1,2 m távolságban elhelyezett hosszgerendából, 20x25 cm méretű 1,50—2,0 m hosszú keresztgerendákból és ezek két végére erősített tartóoszlopokból áll, amelyek közül az egyik oldal (dobási oldal) tartóoszlopai kiemelhetők.

144