Starosolszky Ödön (szerk.): Vízépítés 2. (Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest, 1973)
VII. Vízépítési kő- és rőzsemunkák
A pokrócra erősített kolbászok egyrészt süllyesztés alkalmával védik a pokrócra helyezett kődarabokat a legurulás ellen, másrészt merevítik a pokrócot. A rőzse- pokrócot lesüllyesztéséig a túlsó parthoz is ki kell kötni, nehogy a víz elsodorja. A rőzsepokróc lesüllyesztését felülről, a part lelóli oldalon kell kezdeni uszályról vagy munkatutajról, rászórt kőanyaggal. A fenékre süllyesztéshez egyelőre elegendő átlag 6—8 cm vastag kőszórás, majd az utánszórás során kell a kőterhelést 20 cm átlagos vastagságúra kiegészíteni. Hosszabb pokrócok süllyesztésére olyan időszakot kell választani, amelyben a vízállás változása csak viszonylag szűk határok között valószínű. A süllyesztés folya- mán a vízállás-előrejelzéseket gondosan kell figyelni, és mindent el kell követni, hogy árhullám megérkezése előtt a pokróc már a fenéken tegyen. A félig lesüllyesztett pokrócot az árhullám elszakítja. A rőzsepokróc keresztkolbászait a vezérkolbászhoz hasonlóan a padkán felfektetve a part rézsűjében kiásott bevágásba kb. 1,50 m hosszban bekötik és a víz széléig leérően 50—60 cm-enként jól lekarózzák. A rőzsepokrócnak a lábazati padkára felVII.2-7. ábra. Vezérkolbász beállítása és partba való bekötése 142
