Starosolszky Ödön (szerk.): Vízépítés 2. (Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest, 1973)
VII. Vízépítési kő- és rőzsemunkák
A vízfolyások szabályozására a homorú oldalon, vagyis a szakadópartok biztosítására, rőzsepokrócos művet, rőzseterítéses vagy rőzserácsos rézsűvédelmet alkalmaznak. Nagy mélységek kitöltésére lábazatként rőzsehengereket süllyesztenek le, beöblöződések kiiktatására pedig rakatos rozséból készült vezetőművet építenek. A domború oldalon a meder összeszűkítését és a víz terelését szolgáló iszapok) rő- zseműveket — rakatos rozséból készülő sarkantyúkat, rőzsesövényeket, rőzsefoná- sokat, valamint rőzsesátrakat — építenek. (A rőzse felhasználását az árvíz elleni védekezésben — nevezetesen a hullámverés elleni védekezésre —, az I. fejezet 1.3. pontjában tárgyaljuk.) 2.3:!. A rő/.semíívek építési elemei Rőzsekéve A vízépítési rőzseművek egyik legfontosabb eleme. Az előzőkben már részletesen ismertettük. Rőzsekolbász A rőzsepokróc, rőzseterítés, rőzserács, rakatos rőzsemű építéséhez nélkülözhetetlen szerkezeti elem. Árvízvédekezéskor a hullámverés elleni védelemre is alkalmazzák. A rőzsekolbász 10—30 cm közötti átmérőjű, lágyított acélhuzallal átkötött, henger alakú tömör rőzseköteg; egymástól méterenként ollósán földbevert karósorból készült munkapadon (kötőbak) kötik (VII.2-2. ábra). Készítéséhez a karósoron VI 1.2-2. ábra. Rőzsekolbász kötése kötőbakon 137
