Starosolszky Ödön (szerk.): Vízépítés 2. (Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest, 1973)
VII. Vízépítési kő- és rőzsemunkák
hosszirányban legalább 60 cm-es átfedéssel lazán, egyenletesen elteregetett és a szükséges vastagságban eligazított rőzseszálakat 50—60 cm-enként rőzsekötő- lánccal átfogják és megszorítják, majd egy-egy kötéshez szükséges hosszúságú 1.8 _2,0 mm átmérőjű lágyított acélhuzallal az összeszorított rőzseszálakat erősen á tkötik. A kolbászkötő szorítólánc 2 db kb. 1,50 m hosszú, 5—6 cm vastag farúdból és 1,20—1,50 m hosszú láncból áll, amelyet a rudakhoz erősítenek, azok alsó végétől mintegy 30—50 cm távol. A rőzsekolbász kötőbak nélkül közvetlenül a földön is köthető, nagyobb mennyiség esetén azonban ez a módszer nem gazdaságos. Karók A rőzseművek további nélkülözhetetlen eleme, amely csaknem minden fajta rőzse- mű építéséhez szükséges. A felhasználás céljától függően a rozsemunkakhoz több fajta karót használnak. Rőzsefonások, rőzsesövények építéséhez fogamzókepes, hántolatlan fűzfakaró, ún. botfa alkalmas. Ezeket a rőzsekitermeléskor levágott vastagabb gallyakból, rőzse- vesszőkből válogatják, a szükséges méretre leszabják és a vastagabb végét meghegyezik. A karóknak legalább 1 in hosszúnknak, 5—8 cm átmérőjűeknek kell lenniük. A rakatos rőzseművek, rőzseterítések, rőzserácsok és rőzsepokrócok rőzsekolbá- szainak leerősitéséhez puhafa fiiteskarót használnak. Ezeket úgy készítik, hogy a karó alsó, vastagabb végén 8 —10 cm ágdarab (kampó) ágazzon ki. A kampó vastagsága kb. 2 cm. De készülhet úgy is, hogy előre leszabott fűzfa rönkdarabokat hosszirányban karónak felhasogatnak úgy, hogy a vastagabb végük 5—8 cm legyen. A karók vékonyabb végét meghegyezik, a vastagabb végtől számítva 12—15 cin távolságban átfúrják és a furatokba már előre elkészített 15—20 cm hosz- szú, szimmetrikusan elhelyezett, 1,5— 2 cm vastag füleket vernek be. A füleskarók hossza 1,0—1,2 m. Keményebb talajoknál keményfa karót (akác, tölgy) használnak. A rőzseelemek — a rőzsekévék és rőzsekolbászok — összekötözésére rőzseművek létesítéséhez 1,6—2,0 és 3,8—4,2 mm átmérőjű, kétszeresen lágyított acélhuzal (a továbbiakban: huzal) szolgál. A rőzsekolbász, rőzsepokróc kötésére használt 1,6—2,0 mm átmérőjű huzalt (kötözőhuzalt) előzetesen felcsévézik 2—3 cm átmérőjű, 20—25 cm hosszú botra (bigefára). Ezt nevezik bigének, amellyel ezután a rő- zseszárcsomókat egymáshoz kötve, 138 VII.2-3. ábra. Kötőhuzal lelcsévézése, a pokróckötő tűre
