Starosolszky Ödön (szerk.): Vízépítés 1. (Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest, 1973)
I. A vízépítés feladatai és műtárgyai
A csőzsilipeket az ármentesítő töltésekbe, nagyobb útkereszteződések, öntözőcsatornák vagy hajózó csatornák alatt építjük a felszíni víz gravitációs átvezetésére. Helyének kitűzésénél főszempont, hogy jó talajon épüljön, tehát például ne a holtág torkolati szakaszának rendszerint elmocsarasodott fenekén. Az árvédelmi töltésbe épülő csőzsilipbe feltétlenül két elzárószerkezetnek kell kerülnie, és az ilyen műtárgyak hosszát és a vízzárást biztosító elemek méreteit az árvédelmi előírásoknak megfelelően kell megállapítani. Az egyiket mindig a folyó felőli oldalon helyezik el, a másik a töltés közepére vagy a mentett oldalra kerül. A csöves műtárgyak készülnek kör, tojás, négyzet, négyszög alakú keresztszelvénnyel, esetleg párosával. Keresztszelvényük főmérete 60 és 200 cm közötti, átmérőjük 60 cm-nél kisebb nem lehet. Hosszirányú esésük legfeljebb 5% lehet. Ha a térszín alakulása miatt 5%-nál nagyobb esés kialakítására lenne szükség, akkor is betartjuk az 5% esést, és a fennmaradó különbséget bukóaknákkal vagy a csöves műtárgy alsó végéhez csatlakozó fenéklépcsővel, esetleg surrantóval küzdjük le. A csöves műtárgyakat a csatornáknak vagy a vízfolyásnak lehetőleg hosszú egyenes szakaszán helyezzük el, úgy hogy azok fenékszintje a csatornák vagy természetes vízfolyások fenékszintjével essék egybe. A csöves műtárgyak hidraulikailag rövid csövek, és részben vagy teljesen telt szelvényben vezetik a vizet. Igen jelentős kérdés a bennük kialakuló vízmozgás helyes felismerése [14]. A vízmozgás jellege a csatlakozó csatornaszakaszokban kialakuló vízszíneknek, a vezetett vízmennyiségeknek, a csöves műtárgyak csatornához való térbeli csatlakozási megoldásainak stb. a függvénye. Törekedni kell a tervezőnek a légörvények, a pulzáló légterek elkerülésére, és a vízugrások megszüntetésére. Jó megoldást jelenthet az egyszerű áramlásos nyílt felszínű vízátvezetés, vagy a csöves műtárgyat teljesen kitöltő nyomás alatti átfolyás. A csöves műtárgyakban megengedett legnagyobb sebesség 2,5 m/s. A 15 cm/km-nél kisebb esésű csatornákban az egyetlen műtárgyra jutó esésveszteség 3—7 cm-nél több nem lehet. Külön figyelemmel kell lenni a hidraulikai vizsgálatoknál az elő- és az utófej áramlástanilag helyes vonalozására. A csöves műtárgyakat termett talajon építsük meg. Nem megfelelő altalaj esetében cseréljük ki a műtárgyak alatt a talajt. A beépítési fenékszint megállapításakor vegyük figyelembe az esetleges süllyedéseket. A csöves műtárgyakat vasbeton talplemezre vagy vékonyabb vasbeton lemezre helyezzük. Ha a talplemez 60 cm-nél vékonyabb, úgy végét betonfoggal vagy szádfallal zárjuk le. A csöves műtárgyakat helyszínen készített tömör betonból vagy vasbetonból, illetőleg előre gyártott szabványos vasbeton csőelemekből és csőfejekből kell tervezni. Az egyes előre gyártott csőelemek közötti hézagok vízzáró tömítéséről bitumenes lemezzel, a visszadöngölendő feltöltés anyagának jó megválasztásával, vagy ennek hiányában hézagtakaró vasbetongyűrűkkel, esetleg más módon kell gondoskodni. Az áteresztő stb. műtárgyak alsó és felső csatlakozásánál felül kell vizsgálni a burkolat szükségességét. 3.234. Hidak A hidak kialakításával kapcsolatos jelentősebb előírások a következők. A hidak biztonsága megkívánja, hogy a szerkezet alsó éle 0,5—1,5 m-rel a legnagyobb vízállás fölött legyen. Ha a vízállás pontosan ismeretes, és torlódásra, úszó fákra stb. nem kell számítani, 20 m-nél kisebb nyílás esetében, a híd alsó éle 50 cm-re 85
