Starosolszky Ödön (szerk.): Vízépítés 1. (Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest, 1973)
I. A vízépítés feladatai és műtárgyai
lehet a legmagasabb vízállás fölött. Ha nagyobb úszó tárgyaktól is kell tartani, akkor a biztonsági méret 1,2—1,5 m. A víz sebessége a hidak alatt 1,0—1,5 m/s- nál több nem lehet. Hidak méretezésekor a csatornafenntartási úszó gépek áthaladását is figyelembe kell venni. 3.235. Szivattyútelepek és szivattyúállások Szivattyúteleppel kell ellátni minden olyan belvízrendszert, amely nem tudja a vizeket a megszabott levezetési idő alatt gravitációs úton a befogadóba vezetni, akár azért, mert a befogadó vízszíne túlságosan magas, akár azért, mert a levezetőcsatornák esése kicsi. A befogadóba emelő szivattyútelep természetes helye a főcsatorna és a befogadó árvédelmi töltésének keresztezésében van. Fontos, hogy a hullámtéri csatorna minél rövidebb legyen (1. a 3.211. pontot), esetleg ne is legyen szükség rá. A telepet általában közvetlenül a töltés mellé, kivételes esetben a töltésben helyezzük el. A főcsatornán vagy a mellékcsatornákon közbenső helyeken elhelyezett ún. esésnövelő szivattyútelepeket a hossz-szelvények által meghatározott helyekre kell telepíteni. A szivattyútelepek helyét úgy kell megválasztani, hogy az üzemanyag szállítása csapadékos időben is biztosítva legyen. A szivattyútelepek teljesítményét a vízgyűjtő területre meghatározott fajlagos vízhozam szerint kell megállapítani (qt). A szivattyútelepek gazdaságosságát elsősorban a beruházási költségek csökkentésével, másodsorban a kihasználási fok növelésével lehet elérni. A beruházás költségei azonban nem csökkenthetők az árvédelmi biztonság, az üzemi biztonság, az üzemkészség rovására. A kihasználási fok javítható a gépegységek célszerű megválasztásával, illetőleg növelhető kettős célú emelés megvalósításával, ha sikerül a szivattyútelepeket öntözővíz emelésére is alkalmassá tenni. A szivattyútelepek, illetőleg a szivattyúberendezések a szivattyúzási feladatoknak megfelelően állandóak — fél-állandóak ■— ideiglenesek lehetnek. A szivattyútelepek és szivattyúállások létesítése igen nehéz feladat. Mind a hidrológiai körülmények feltárása és a hidraulikai szempontok érvényesítése, mind a tervező munka színvonalas megoldása, a korszerű építés és üzemelés megvalósítása nehéz feladatokat vet fel. A szivattyútelepek és szivattyúállások a vízfolyások, csatornák közvetlen közelében épülnek, ki vannak téve az árvíz, a belvíz, a magas talajvíz közvetlen hatásának, rendszerint rossz az alapozási helyzetük, nehéz hidrológiai körülmények között kell azokat megépíteni, felszerelni és üzemeltetni. Hidrológiai szempontból mélyen kell feltárni, lehetőleg valószínűségszámítási alapon, a szívó- és a úyomóoldalon a vízállások változásait, s ezeknek megfelelően az emelési magasságok alakulását, különböző valószínűségű értékeit. Meg kell határozni az emelési magasságokhoz kapcsolva, az emelendő vízmennyiségeket is. Leghelyesebb az „emelési magasság—emelendő vízmennyiség” adatpárokat vizsgálni történelmi adatsorok alapján, s ezzel közvetlenül biztosítani a legjelentősebb adatokat a szivattyúk és hajtógépek megválasztásához. Hidraulikai szempontból döntő kérdés, hogy az egész vízszállítási rendszer minél kisebb veszteségű legyen (átmenet a belvízcsatornából a szívóaknába -— szívóakna — szívótölcsér — szívócső — szivattyú — nyomócső — átmenet a hullámtéri csatornába). Nagy teljesítőképességű (>3—4 m3/s) szivattyútelepek esetében elengedhetetlenek a tervezést megelőző laboratóriumi modellkísérletek. 8«
