Starosolszky Ödön (szerk.): Vízépítés 1. (Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest, 1973)
I. A vízépítés feladatai és műtárgyai
(visszaduzzasztás, két irányú vízvezetés stb.). A számítási eljárás alapja a permanens, fokozatosan változó vízmozgás vizsgálatának közelítő kiindulási egyenlete: ahol Az és Ax a vizsgálati szakaszon a vízszintkülönbség, ill. a szakasz vízszintes hossza; és F2 a szakasz alsó és felső végéhez tartozó nedvesített terület; Q a csatornán permanensen szállított víz mennyisége; K = cvFv\fR]t, a Chézy-képlet átlagos sebességi tényezője a szakaszra vonatkoztatva; Fk és J?k a szakasz átlagos nedvesített területe és hidraulikus sugara. A számítás során a csatornát szakaszokra bontjuk, és szakaszról szakaszra haladva vizsgáljuk a vízszín alakulását. A számításnál zavaró, hogy a kiindulási vízszíneket a szakaszok elejére ismerjük, viszont a szakasz hidraulikai jellemzőit — átlagosnak tételezve fel ezeket az egyes szakaszok mentén — a szakaszok közepére tekinthetjük érvényeseknek. Ezt a nehézséget különböző közelítő módszerekkel hidalják át (pl. Rachmanov, Pavlovszkij, Masztickij, Szigyártó stb. módszerei [14]). Ez a számítási eljárás tehát nem elszigetelten pontokra, hanem az egész hálózatra ad végső méretezési eredményt, ha a terhelési helyzeteket jól választottuk ki. A terhelési helyzeteket minden várható szélsőséges helyzetét feltételezve kell megválasztani (pl. az összekötő csatornák kétirányú működését, a szivattyútelep kis kapacitása esetében a visszaduzzasztási hatást, a terület mély részeinek elöntése esetében a vízszínnek a terep fölé emelkedését stb.). 3.2123. A csatornahálózat méretezése nem permanens vízmozgás feltételezésével Ez az eljárás a valósághoz legközelebb álló folyamatokat veszi figyelembe [6], azonban még nincs a gyakorlati tervezéshez eléggé előkészítve. Ebben az esetben is vizsgálni kell természetesen a különböző várható mértékadó helyzeteket. Ma az eljárás még kutatási szintű. 3.2124. A működési összhang biztosítása A csatornahálózat-tervezés során alapvető feladat biztosítani a működés összhangját az eltérő nagyságrendű elemek között, a vízlevezető rendszer teljes egészében. Ennek a feladatnak a megoldása számos ok miatt nehéz: más és más módon kell az árkok — csatornák — főcsatornák terhelését megállapítani, és ezért a kiindulási adatok nincsenek összhangban; más és más a kiépítés, a fenntartás foka, mert a különböző nagyságrendű elemeket más és más intézmények létesítik és tartják fenn (az üzemen belüli, tehát lényegében a kisebb műveket a TSZ-ek és az ÁG-ok építik meg, a fő- és a mellékcsatornákat, tehát a nagy műveket a Vízügyi Igazgatóságok létesítik és tartják fenn, az átmeneti, még „közcélú”, más szóval: üzemközi műveket a Vízgazdálkodási Társulatok felügyelik, és ebben az összetett építő- és fenntartó tevékenységben nehéz az összhangot biztosítani); a nagy csatornák gépi fenntartása megoldott, ugyanakkor még nagyok a nehézségek a kis csatornák fenntartási munkái terén; (12) 0 Vízépítés I. kötet 81
