Starosolszky Ödön (szerk.): Vízépítés 1. (Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest, 1973)
I. A vízépítés feladatai és műtárgyai
a nagyüzemi gazdálkodás bevezetése során, a kis parcellák egybevonásával természetszerűleg megszűnt sok kis vízelvezető elem, ezért a mezőgazdasági nagyüzemeken belül kicsi a csatornasűrűség; az utak menti árkok hosszanti és keresztmetszeti méretezése nem igazodik a levezető rendszer méretezéséhez, az árkok fenntartását sokszor elhanyagolják stb. Mindezeket az okokat tervezési, építési és fenntartási munkaterületeken kell áthidalni. Tervezési szempontból jelentős a qt fajlagos vízhozam értékének változását követni a torkolati ponttól a főcsatornán, majd az alacsonyabb rendű csatornákon végig a táblák melletti gyűjtőárkokig. (Az építés és fenntartás szempontjait más fejezetekben tárgyaljuk.) 3.22. A tározórendszer kialakításának részletes feltételei A továbbiakban összefoglaljuk a tározórendszerek jó működésének részletes feltételeit és bemutatjuk vázlatosan a tározórendszer méretezésénél követendő utat. 3.221. A tározórendszer elemeinek leírása A holtágak igen változatos alakú mély vonalai elsősorban a Tisza, a Körösök, kisebb mértékben a Duna völgyében hasznosíthatók. Egy-egy állandó, nagyobb holtágakból kialakított tározóra 1 vagy több millió m3 vizet, a kisebb holtágakból álló táro'zórendszerfekre legfeljebb y2 millió körüli vízmennyiséget számolhatunk. A holtágas tározók között az egyik legnagyobb a 35 km hosszú szarvaskákai, amelyben 3 millió m3 víz tározható. A holtágakban a tározható mennyiség igen pontosan megállapítható. A mély, lapos területek az Alföld majdnem sík területeinek jellemző Víztározó helyei. A víz visszatartásánál 10—50 cm-es átlagos vízmélységgel, s ennek megfelelően egy-egy mély fekvésű területen legfeljebb 1/i millió m3 víz tározásával számolhatunk (egy 10 cm átlagos mélységű, 250 ezer m3 vizet visszatartó terület 250 ha kiterjedésű). Az elöntött területek a sík jellegnek megfelelően igen szerteágazóak, kivéve a homokterületek mély vonulataiban elnyúló semlyékeket, amelyek hosszúkás alakúak. A körtöltéssel körülvett mély területek ugyancsak az Alföld majdnem sík területeinek jellemző víztározó helyei. Ezekben az átlagos vízmélység 1—2 m-ig növelhető. A legnagyobb vízmélység természetesen ennél jóval nagyobb is lehet. Üzemi vízszintjüket a töltések biztonságos és gazdaságos méretei szabják meg. Az ilyen tározók üzemi vízszintje a legmagasabb csatornavízszintnél magasabb is lehet, amikor is a felszíni vizet szivattyúval emeljük a tározóba. A körtöltés mentén gondoskodni kell megfelelő csatornák vagy szivárgók létesítésével a szivárgó vizek összegyűjtéséről és levezetéséről. A körtöltéses tározóknál kell megemlíteni az alföldi domborzati viszonyok között csak néha alkalmazott völgyi tározókat (így pl. a Nyírségben létesíthető tározókat [15]). Az övgátakkal körülvett és megosztott mély, lapos legelőkön a visszatartott víz átlagos mélysége kb. 10 cm. Az övgátak különben legfeljebb 30 cm magas vízoszlopot tarthatnak vissza. Koronájuk 30-—50 cm-re magasabb a tervezett vízszintnél. 82
