Starosolszky Ödön (szerk.): Vízépítés 1. (Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest, 1973)
I. A vízépítés feladatai és műtárgyai
közvetlen környezetében a vízmozgási jelenségeket [14], másrészt behatóan meg kell vizsgálni a műtárgyak hidraulikai szerepét az egész víztelenítő rendszer hidraulikai egységében, azaz jól kell megállapítani szerepüket a teljes levezető- és tározórendszer vízszíneinek alakulásában (a szélsőséges vízhozamokhoz való gazdaságos alkalmazkodásban). 3.2. A BELVÍZRENDSZER KIALAKÍTÁSÁNAK RÉSZLETES FELTÉTELEI 3.21. A levezetőrendszer kialakításának részletes feltételei A továbbiakban összefoglaljuk a levezetőrendszerek jó működésének részletes feltételeit és bemutatjuk a csatornahálózat méretezésekor követendő utat. 3.211. A levezetőrendszer elemeinek leírása A teknők a legkisebb mezőgazdasági üzemi egységeknek, a tábláknak felszíni vizeit vezetik a gyűjtőcsatornákba. A teknők természetes mélyedések (előző fogalmazásunkban a foltláncok, 1. a 3.112. pontot), amelyek feladatukat úgy látják el, hogy ugyanakkor nem akadályozzák a táblák egységes művelését, átszánthatók. A teknők vízlevezető működését évente felül kell vizsgálni. A gyüjtőárkok mélysége 20—30 cm és fenékszélessége 30—40 cm. Ilyeneket csak kivételes esetben, pl. igen magas talajvízszint esetében kell alkalmazni. Akadályozzák a mezőgazdasági művelést. A gyűjtőcsatornák a mellékcsatornákba torkollnak. Gyűjtőcsatornákat kell létesíteni minden nagyüzemi tábla vagy tömb, öntözés esetében minden öntözött tábla határán. Rendeltetésük a tábla felszíni vizeinek a mellékcsatornákba vezetése. Az esetleges anyagárkokat be kell kötni a gyűjtőcsatornákba. Vízszállító képességük a víztelenítendő táblákon összegyülekező vízmennyiségnek megfelelő. A gyűjtőcsatornák legkisebb szelvényében a fenékszélesség 50 cm és a csatorna mélysége 50—60 cm. Gyűjtőcsatornákként használhatók az útmenti árkok. Azonban ezek az árkok általában csupán az összefolyó vizek tározására alkalmasak, de nem tudják levezetni azokat. Ezért az útmenti árkokat először magassági vonalvezetésükkel és keresztmetszeti kialakításukkal alkalmassá kell tenni a fölösleges vizek levezetésére, és gondoskodni kell bekötésükről a belvízlevezető hálózatba. A földutak használhatósága szempontjából is döntő ez, mert csak a kifogástalanul működő, a belvízlevezető hálózatba bekötött útmenti árkok képesek az üzemen belüli utak, tehát elsősorban az üzemi földutak száraz állapotát biztosítani. Az útmenti árkok helyes kialakítása és üzemeltetése tehát egyidejűleg kettős feladatot old meg, az árkok fölösleges vizeket vezetnek le a területről és szárítják a földutakat. A mell ék csatornák a főcsatornába és a magasabbrendű mellékcsatornákba torkolló csatornák. Nyomvonaluk kijelölésekor lehetőleg követni kell a terep mélyedéseit, amellett azonban a lehetőség és a gazdaságosság határáig alkalmazkodni kell a mezőgazdasági művelés igényeihez, azaz a táblák, a tömbök és a dűlők beosztásához, a közlekedési úthálózathoz és a településekhez, aminek megfelelően szükség esetén erős törésekkel is vezethetők. Vízszállító képességük a hozzájuk tartozó vízgyűjtő terület kiterjedésének és jellegének megfelelően a legkülönbözőbb lehet.
