Starosolszky Ödön (szerk.): Vízépítés 1. (Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest, 1973)
I. A vízépítés feladatai és műtárgyai
vegyes, azaz gravitációs és átemelős levezetésű, ha a befogadónak a terepnél magasabb árhullámai egyes esetekben hosszabb ideig tartanak a mezőgazdaság által megkívánt levezetési időnél, ugyanakkor a középvizei alacsonyabbak a terepnél. 3. 132. A tározórendszer általános felépítése A tározórendszer egyes elemei: a holtágak; a mély lapos területek (a kötött, tőzeges területek szétágazó mély részei vagy a homokterületek hosszan elnyúló semlyékei); a körtöltéssel védett mély területek és az övgátakkal körülvett és megosztott mély lapos legelők. Mindezek az elemek lehetnek természetesek és mesterségesek, lehetnek állandó üzeműek (záró-, szabályozó- és egyéb művekkel, másodrendű mezőgazdasági hasznosítással), és ideiglenesek (egyszerű tiltókkal és zsilipekkel, közel állandó mező- gazdasági hasznosítással). Az ideiglenes vízvisszatartó elemek közé sorolhatók azok a vizenyős-tocsogós területek is, amelyek ugyan mindössze néhány cm vizet tartanak vissza, azt is csak ideiglenesen, de ugyanakkor csapadékhullás idejében igen nagy a lefolyás róluk. Különleges tározó szerepük van a szivattyútelepek közelében létesített kiegyenlítő tározóknak. .‘{.133. A síkvidéki vízrendezéshez alkalmazott műtárgyak A levezető- és tározórendszerek jelentősebb műtárgyai a következők: duzzasztók és záróművek, fenéklépcsők és surrantok, csőáteresztők, bújtatok, csőzsilipek, hidak és szivattyútelepek. A műtárgyakat részben a csatornák méretezéséhez figyelembe vett „tervezési” fajlagos vízhozamra (qt), részben azonban ennél lényegesen nagyobb fajlagos vízhozamra méretezzük. A földutak és az öntözőárkok, valamint a kisebb öntözőcsatornák kereszteződésénél levő műtárgyakat <?t-re, a magasabb rendű utak, a vasutak, az árvédelmi töltések, a nagyobb öntözőcsatornák kereszteződésénél, valamint a torkolatnál levő műtárgyakat g><7t-re méretezzük. A duzzasztó- és záróművek elsősorban a csatornahálózat és a tározórendszer jó együttműködését biztosítják. A fenéklépcsőket és a surrantókat a nagy esésű csatornákba építjük be. A csőáteresztőkre, bújtatókra és hidakra az utak, vasutak és csatornák keresztezésénél van szükség. Csőzsilipeket ármentesítő töltések keresztezésénél alkalmazunk. A szivattyútelepek a szivattyús és a vegyes víztelenítő rendszerek alapvető műtárgyai. Építenek azonban szivattyútelepeket a kis esésű csatornák közbenső szakaszain is, esésnövelési céllal. A műtárgyak tervezésekor alapvető fontosságú a hidraulikai folyamatok helyes felismerése. Ez kettős feladatot jelent, egyrészt jól kell felismerni egy-egy műtárgy 76
