Starosolszky Ödön (szerk.): Vízépítés 1. (Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest, 1973)
I. A vízépítés feladatai és műtárgyai
Ilyen feltétel mellett valamely vizsgált csatornaszelvényen átfolyó vízmennyiség időbeni változása közelítőleg trapézzal (1.3-3. ábra), vagy ha az esőzés vagy az olvadás időtartama (T, nap) éppen egyenlő az összegyülekezési idővel (r, nap), azaz T = t, háromszöggel ábrázolható. A trapéz jobb oldali sarokpontja a (]ct — Qt— ao^ m [(3) egyenlet] által jelkmzett vonalon fekszik. Ha a felszíni vizeket nem vezethetjük le azonnal gazdaságossági okok miatt, hanem legfeljebb a tűrési időnek megfelelő idő alatt, akkor lényegében megengedjük, hogy a víz egy része a tűrési időn belül a területen visszamaradjon, ideiglenesen tározódjék. Másképpen ez azt jelenti, hogy a csatornarendszert nem a háromszög vagy a trapéz alakú összegyülekezési ábra által megadott legnagyobb qT értékre [(3) egyenlet], hanem annál kisebb, olyan qT értékre építjük ki, amelynél az ábráról leolvasható elöntési idő (/) kisebb a tűrési időnél (/e) vagy legfeljebb egyenlő azzal: t^L. r T Ti-t (qt— 1.3-3. ábra. A belvízi lefolyás módosítása Ennek megfelelően a bal oldali, vo- nalkázott alakú területrész azt a vízmennyiséget mutatja, amely a csatorna elégtelen méretei miatt már nem folyhat le, és így a felszínen tározó- dik. A jobb oldali területrész pedig a fokozatosan felszabaduló csatornán utólag lefolyt vízmennyiséget jelenti (1.3-3. ábra). Vizsgáljuk meg ezek után az adott feltételek mellett a tervezéshez mértékadó fajlagos vízhozam (qt) megállapításának lehetőségeit. Az 1.3-3. ábra nyomán felírható az alapesetre a következő területegyenlőség: 4+í*._r=o, Qt Qt ahonnan — értéke: Qt Qt_ Qt "2Í + M2 T_ 2ÍJ +r ’ 71 ahol qt jelenti azt a fajlagos vízhozamot, amelyre a csatornahálózatot kiépítve, az — adott esőzési vagy olvadási (T időtartamú) folyamat esetében — biztosítja, hogy a terület ne kerülhessen a tc tűrési időnél hosszabb ideig víz alá. Az (5) egyenlet gT-vel osztva és átrendezve:
