Starosolszky Ödön (szerk.): Vízépítés 1. (Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest, 1973)
I. A vízépítés feladatai és műtárgyai
(6) és ebből a keresett fajlagos vízhozam általános értéke: 9t=9r ahol a0 a 3.111 szerinti érték (1. a (3) képlet utáni magyarázatot). Szélső érték keresésével, azaz qt max meghatározásával (T változásának függvényében) kimutatható, hogy az esetek túlnyomó többségében (90—95%-ában) a fajlagos vízhozam szélső értéke (qtmax vagy egyszerűen qt) a következőképpen számítható : 9tmax = 9t = a0n(? + Q-m- (7) Hazai viszonyok között a közvetlen számításokban m értékét 0,62-re javasoljuk felvenni; aon értékére táblázatos összeállítást adunk (1.3-3. táblázat); n értéke 10 és 25 év között vehető fel a gazdasági cél jelentőségének függvényében. 10 és 100 km2 közötti kiterjedésű területek esetében a (7) összefüggést a következő egyszerűbb formában alkalmazhatjuk: ?t = «Wrm, (8) ahol n értékét gazdasági összehasonlító vizsgálatokkal állapítjuk meg (az n értéke általában 5 és 10 év közötti) és aon értékeit a (7) összefüggésnél említett módon határozzuk meg. Mind a (7), mind a (8) összefüggések esetében az öntözés hatását becslésszerr, területarányokat figyelembe vevő tényező (ß) segítségével határozzuk meg: ß = F-ó+F F (9) ahol F a teljes terület és Fó .az öntözött terület. Külön kiemeljük, hogy a számszerű elemzéseknél és a számadatoknál csak a közvetlen csapadékhatást, illetőleg az öntözésnek a hatékony csapadékot növelő hatását vettük figyelembe. Az egyéb hatásokat — ha azok jelentősek —- külön kell számításba venni. A két fázisra bontott mozgás vizsgálatán alapul még számos más eljárás is, mint például a VÍZITERV-ben kidolgozott, és a gazdasági optimum megállapítását célzó eljárás, valamint a Debreceni Vízügyi Igazgatóságnál bevezetett, a talajok tározó hatását számításba vevő [1], valamint a Felsőtiszavidéki Vízügyi Igazgatóságnál kifejlesztett, és a Nyírségben létesíthető nagy tározók szerepét meghatározó [15] eljárás. Mindezekkel kapcsolatosan a szakirodalomra utalunk. Leegyszerűsített, lényegében a tározódást hangsúlyozó eljárást alkalmazhatunk a kis területek (< 10 km2) lefolyási körülményeinek vizsgálatánál. Ekkor „előírás- szerűen” arról kell gondoskodnunk, hogy az egy óra (3600 s) időtartamú, nagy hevességű és viszonylag kis területre terjedő esőből származó felszíni vizet egy nap (86 400 s) során levezessük: 1 —s'fídOO KiP = 0’04aíP’ (10) ahol a a vízlevezetési egység lefolyási tényezője, amely érték öntözetlen terület esetében az 1.3-2. táblázat első oszlopának adataiból választható ki, öntözött 72
