Starosolszky Ödön (szerk.): Vízépítés 1. (Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest, 1973)
I. A vízépítés feladatai és műtárgyai
2.432. Párhuzamművek Ha a szabályozási vonalat a mederben a parttal párhuzamosan kell kialakítani, akkor párhuzammá a neve. A párhuzamműveket általában terméskőből vagy műkőből építik, kivételesen azonban rőzsehenger-maggal is készülnek. Ilyen esetben legalább fél méter vastag kőborítást kapnak. Koronamagasságuk a középvízszínig vagy afölé 1—2 dm-rel ér fel. Koronaszélességük a folyó nagysága szerint 1—2 m, rézsűi mind a meder, mind a part felől 2:1—1,5:1 hajlásúak. A koronát és a rézsűket a jég és hullámverés ellen kőburkolattal szokták ellátni. A korona 10—20 ernes ledomborítást kap. Ahol a párhuzammű mederelágazást zár le a szabályozási vonalban, ott a művet mederelzárásnak nevezzük. Csak mélységi méretekben különböznek a párhuzamművektől. Ezek a meder felőli oldalon lábazati kőhányást is kapnak a kisvízszín magasságában, 1—2 m padkaszélességgel és 1,5: 1 hajlású rézsűvel. A mellékág felőli oldalon, az átbukó víz kimosó erejének hatástalanítása céljából fenékbiztosítás szükséges, amelynek szélessége 6—10 m, vastagsága pedig 1/2 m. A keresztgátak vízszintes koronával vagy enyhe lejtéssel épülnek a parttól a szabályozási vonalig. Koronaszélességük 1—2 m, rézsűi felfelé 1:1, lefelé 2:1 hajlásúak. Anyaguk nagyobb esésű folyókon kő vagy műkő, kisebb esésű folyókon azonban lehet rakott rőzsemű is. Az alsó rézsűhöz 6—10 m széles és 1/2 m vastag kőterítés csatlakozik a kimosás ellen. Koronáját a jég támadása ellen kőburkolattal erősítik. Tövét a partba be kell kötni, a partot pedig mind felfelé, mind lefelé partbiztosítással kell ellátni, felfelé 10—15, lefelé 20—25 m hosszúságban. A sarkantyúk a keresztgátaktól abban különböznek, hogy koronájuk a partéltől a sodorvonal felé esik. Az esést a helyi keresztszelvény parabolaívéhez vont érintő szabja meg. Koronaszélessége 1—2 m, rézsűi 1:1, ill. 1:3 hajlásúak. Koronamagasságuk változó (1. a 2.332. pontot). A fenékgátak sarkantyúszerűleg kőterítésre épülnek, amelynek vastagsága 40—50 cm. Koronaszélességük 1—2 m, magasságuk legalább 3 m a szabályozott kisvízszín alatt. 2.433. Mederelzárások Ha a szabályozási vonalat a meder kiágazásánál kell vezetni, akkor a művet mederelzárásnak mondjuk. 2.434. Depón iák Ha a szabályozási vonal a partra, vagyis száraz terepre kerül, akkor ott depóniát kell építeni. A depónia tulajdonképpen a partbiztosításnak egy különleges módja. Terméskőből vagy műkőből készítik olyan helyeken, ahol a szabályozási vonal száraz parti területre esik. Magassága rendszerint 1 m és olyan széles, hogy leszakadva a partot 30—50 cm vastag kőréteggel borítja. Különösen átvágások esetén alkalmazzák. 2.44. Keresztirányú művek A vízfolyások irányára merőlegesen vagy közel merőlegesen épített művek. Általában a partokból indulnak ki. A fő cél ezekkel is a meder túlságos szélességének csökkentése és a vízhozamoknak a meder közepe felé terelése; emellett azonban a 54
