Starosolszky Ödön (szerk.): Vízépítés 1. (Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest, 1973)
I. A vízépítés feladatai és műtárgyai
meder domború oldalának feliszapolódását is elősegítik. Minthogy a vizet lefolyási irányának megváltoztatására kényszerítik, forgókat idéznek elő: a víz sima lefolyását zavarják, ezzel a vízszíneket duzzasztják, a forgók pedig a keresztirányú művek fejei előtt mélyítő kimosásokat okoznak. A. keresztirányú művek lehetnek: 2.441. Keresztgátak (1. 2.432. pontot) 2.442. Sarkantyúk (1. 2.432. pontot) 2.443. Fenéksarkantyúk vagy fenékgátak Alacsony keresztgátak a folyók kanyarulatainak tetőpontjai táján és céljuk, hogy a további kimélyülést megszüntessék és a mélységek kedvezőbb feliszapolását segítsék elő. 2.45. Iszapolómüvek Céljuk a medrek domború oldali részein a mélységek feltöltése és ezáltal a meder szűkítése, szabályos, terv szerinti meder kialakítása. Az iszapolómüvek is lehetnek a mederrel párhuzamosak és rá keresztirányúak. A párhuzamosak maguk előtt mélységeket, maguk mögött feliszapolódást idéznek elő (Wolf-iéle rőzsefüggöny). A keresztirányú iszapolómüvek a víz lefolyását lassítják, ezáltal a lebegtetett hordalék egy részének leejtésére késztetik, és ezzel elősegítik a meder emelkedését. Az iszapolóműveket általában rőzséből készítik (rőzsefüggöny, rőzsesátor, szekrényes rőzsemű, rőzsesarkantyú, rőzsefonás stb.). Iszapolómüvek a sarkantyúk is (1. 2.442.), amelyeket kőből vagy vegyesen rőzse, föld és kő felhasználásával építik. Az iszapolómüvek igen alkalmasak a folyók kis esésű szakaszain a lebegtetett hordalék leülepítésére, ezért sikeresen alkalmazzák a Tisza és mellékfolyói gázlórendezéseinél, de célszerűen alkalmazhatók a magyar Duna alsó szakaszán is. 2.4(>. Mellékág-elágazások Terméskőből vagy műkőből készítik, de előállíthatják rőzsehenger-maggal, leborítva kővel. A borítás kőből vagy műkőből készül, de lehet betonbontás is 10—15 cm vastag rétegben. Koronaszélessége 1,5—2 m, rézsűi felfelé 1:1, lefelé 2:1, utófenék biztosítással, a vízmélység szerint 6—10 m hosszúságban és x/2 m vastag rétegben. A partokba be kell kötni, s a partokat felfelé 10—15, lefelé a mellékág mederszélességének 1/l résznyi hosszúságában, de legalább 20—25 m hosszon biztosítani kell. A mellékág-elzárásokra akkor kerül sor, ha elágazásos szakaszon a főmederben egységes középvízi medret kívánunk előállítani, főleg pedig alacsony vízállások idején a folyóJegész vízhozamát a főmederben akarjuk tartani, és a mellékág feliszapolódását elő kívánjuk segíteni. A mellékágelzárások koronamagassága megfelel a főmeder ottani kisvízszínt magasságának, esetleg annál valamivel magasabb. 55
