Starosolszky Ödön (szerk.): Vízépítés 1. (Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest, 1973)
I. A vízépítés feladatai és műtárgyai
legkedvezőbb keresztszelvényt adja. Ha az ilyen ideális keresztszelvényt nem is valósíthatjuk meg, minden esetre sokat javítunk a lefolyási viszonyokon, és mesz- szemenően kielégíthetjük az igényeket, ha az elágazásokat megszüntetjük, egyetlen főmeder kialakítására szorítkozunk, és azt kellő mértékben összeszorítva, gondosan vigyázunk arra, hogy a kellő mélységi és szélességi méretek folytonosan és ne szeszélyesen változzanak. A korszerű folyószabályozás két változatát különböztetjük meg: az egyik a vízfolyások szabályozása állandó keresztszelvénnyel (normális profillal), a másik a változó keresztszelvényekkel végzett szabályozási módszer. 2.331. Mederösszeszorítás állandó keresztszelvénnyel Ennél a módszernél, amelyet középvíz-szabályozásnak is neveznek, mindenekelőtt meg kell állapítani a szabályozás alapjául elfogadott hosszúidéin középvizhozamot, amelyet a szabályozott medernek kiöntés nélkül kell vezetnie, továbbá — az esés ismeretében — a középvízhozamok levezetésére szükséges keresztszelvény területét, ill. annak méreteit: a normális szélességet és az átlagos mélységet. A következő lépés a középvízi meder tengelyének kijelölése a szabályozandó folyó térképén, ill. helyszínrajzán: felkeressük a szakasz legstabilabb részeit, megtartjuk azokat a helyeket, amelyek mind a víz, mind a jég és hordalék levezetése szempontjából a legkedvezőbbeknek mutatkoznak, és ezeket a helyeket — rögzítés után — lehetőleg hosszú, enyhe ívekkel kötjük össze. Ezután a tengelytől jobbra-balra felrakva a számított szabályozási szélesség felét-felét, megkapjuk a szabályozási vonalakat. Feltevés szerint a szabályozási vonalak között a keresztszelvények is végig egyformán alakulnak ki, mint az a mesterséges vízfolyások esetében a hajózható csatornáknál valóban bekövetkezik. Az állandó keresztszelvényekkel történő szabályozási módszernek három válfaját különböztetjük meg. 2.3311. Mederösszeszorítás párhuzammüvekkel A párhuzammüvek a vízfolyás irányával párhuzamosan épített műtárgyak, általában folyamatosan és szabályos görbületekkel épülnek. A víz folyását zavaró, kiugró sarkai nincsenek, a víz egyenletes levonulását nem akadályozzák. Sajnos a hidraulikai számítások bizonytalansága miatt nem mindig sikerül számításokkal a legkedvezőbb szabályozási szélességet megállapítani. Ha a szemben levő párhuzamműveknek egymástól mért távolsága túl nagy, akkor a hordalék lerakódásával a meder és a vízszintek emelkednek; ha viszont a meder túl szűknek bizonyult, akkor az — új hordalék termelése mellett — mélyül. Ilyen esetekben elvileg az egyik párhuzamművet teljes egészében fel kellene szedni és megfelelőbb helyre átépíteni. Ez azonban igen költséges javítás lenne, és még akkor sem biztos, hogy az áthelyezett párhuzammű a megfelelő helyre került-e? A párhuzamműveket néhány dm-rel a középvízszint magassága fölé érő koronamagassággal építik. Minél magasabb, annál hatékonyabb, de annál költségesebb is vele az összeszorítás. Egyes szerzők a szabályozási művek viszonylagos magasságát azjún. mederképző vízállással kívánják kapcsolatba hozni, értve alatta azt a vízszint, amely mellett 3* 35
