Starosolszky Ödön (szerk.): Vízépítés 1. (Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest, 1973)
I. A vízépítés feladatai és műtárgyai
Szennyvizek. Fel kell használni a folyókat arra a hálátlan feladatra is, hogy befogadják és levezessék a szennyvizeket is. A szennyvizek két csoportja: a városi és az ipari szennyvizek. A városi, vagyis háztartási szennyvizekéi csatornákon vezetik — lehetőleg az illető település alatti szakaszon — a folyóba. Ezek általában nem mérgező hatásúak: több tíz km-nyi út után öntisztulás révén már a víz minőségét sem rontják megengedhetetlen mértékben. Az ipari szennyvizek azonban gyakran mérgező anyagokat is tartalmaznak, amelyek nemcsak a halállomány életkörülményeit befolyásolják hátrányosan, hanem a többi kisebb vízhasználatokat is károsítják. Erősen piszkítják a vizet a folyókon közlekedő hajók szennyvizei is. Hazánkban az általános folyamszabályozás előtt a halgazdálkodás még fontos szerepet játszott a vízhasznosítások között. A szabályozás, a hajózás fejlődése, különösen pedig az ipari szennyvizek bevezetése a folyókba, erősen csökkentette a folyami halászat gazdaságosságát. 2.3. A FOLYÓSZABÁLYOZÁS MÓDSZEREI Kezdetben a szabályozás csak a meder tisztogatásából és vontatóutak létesítéséből, haladottabb fokon a kanyarulatok átvágásából és töltések építéséből állott; a legfejlettebb fokon pedig már a meder megfelelő összeszorításával szabályozták a folyókat. A módszerek alkalmazása függ a folyószakasz jellegétől is. Hazai viszonyok között a hegyvidéki szakaszok szabályozásának csak alárendelt jelentősége van, annál fontosabb az átmeneti és síkvidéki folyószakaszok szabályozása. 2.31. Kezdetleges módszerek A folyószabályozás kezdetleges módszerei voltak a medertisztogatás, továbbá a hajóvontatás céljából a partegyengetés, partbiztosítás és vontatóutak létesítése. 2.32. Alkalmi szabályozási módszerek A kanyarulatok átvágásával (1. 2.48. pontot) egyrészt a hajóutat kívánták megrövidíteni, másrészt a zajló jég megállásának elejét venni. Az ármentesítő töltések építésével viszont a nagyvizek szétterülését igyekeztek megakadályozni. Ezekkel az alkalmi módszerekkel azonban csak kisebb eredményeket sikerült elérni (1. 2.431. pontot). 2.33. Mederszabályozás összeszorítással Mind az árvízkárok elleni védekezés, mind a hajózás elősegítése érdekében a múlt század második felében a korszerű folyószabályozási módokra kellett áttérni. Ezek lényege az egységes főmeder előállítása, a meder és a sodorvonal helyes vonalozása, a szükséges keresztmetszetméretek: a szélesség és mélység biztosítása, valamint a lefolyási akadályok eltávolítása. Mint a hidraulikából ismeretes, a vízfolyások lefolyási viszonyai — azonos nedvesített területek mellett — annál kedvezőbbek, minél kisebb a keresztszelvény nedvesített kerülete. Nyílt vízfolyások esetében a félkör az a szélső érték, amely a 34
