Starosolszky Ödön (szerk.): Vízépítés 1. (Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest, 1973)
I. A vízépítés feladatai és műtárgyai
lámtérben is folytatott mezőgazdasági termelést; összes hosszuk 480km, amely 68 000 ha területet véd az alacsonyabb árvizek ellen. A körgátak a mentesített területen belsőségek védelmére épült gátak; összes hosszuk 250 km, amely 18,8 ezer ha területet véd másodlagosan a főgátakon esetleg áttörő vizek ellen. A lokalizálógátak a Duna és Tisza völgyében mintegy 150—200 km hosszúságban épült olyan gátak, amelyek az esetleg kitörő vizek szétterülésének megakadályozására, ill. szabályozására készültek. Vésztározó a kitörő vizek kártételeinek csökkentésére a Berettyó folyó mentén épült 39 km2 területtel és 27 km töltéssel. Ennek a vésztározónak a bekapcsolásával 207 km2 terület elöntését lehet megakadályozni 50 millió m3 víz tározásával. A hullámtéri véderdők, az árvédelmi gátakkal párhuzamos sávban telepítve, a gátak hullámverés elleni védelmét szolgálják; a Duna völgyében 1700 és a Tisza völgyében 8000, összesen 9700 ha területet foglalnak el. Az árvédelmi főgátak magasságát az ún. mértékadó árvízszinthez szabták úgy, hogy a gátak koronáját a mértékadó árvízszint fölé 1—1,5 m-es biztonsági mérettel magasabbra építették. Ezt a mértékadó árvízszintet tapasztalati úton állapították meg, az eddig észlelt legmagasabb nyári árvízszintekből, ami a nagyobb vízfolyásokon általában az 1,66%-os előfordulási valószínűségű árvízszintnek felel meg. Erre a vízszintre - a biztonsági magassággal kiépített töltések koronája általában a 0.1%-os valószínűségű vízszint vonalában van; vagyis az 1000 évenként várható nyári árvíz sem éri el. A Duna, Budapest —déli országhatár közötti szakaszán azonban főképpen a jeges árvizek, a jégtorlódások által visszaduzzasztott vizek kiöntései ellen kell védekezni. A jeges árvizek elleni védelem ezen a szakaszon - a gátaknak az eddig előfordult legmagasabb jeges árvízszintek fölé kellő magasságra való kiépítésén kívül — tulajdonképpen folyószabályozási feladat is, vagyis az árvízi medernek — tehát a folyók középvízi medrének és az árvédelmi töltések közé eső hullámtérnek olyan kialakítása, hogy a visszaduzzasztott víz a jégtorlaszok által elzárt középvízi medren kívül is lefolyást találjon. A gátak szabványszelvények szerint épültek, amelyek a múltban egyszerű, vagy összetett trapézszelvények voltak. Ilyen szabványszelvények rajza látható a V 1.2-3. ábrán. A gátaknak ezek a szabványszelvényei azonban éppen egységes méreteik miatt a követelményeknek nem mindenütt feleltek meg. az árvíz tartósságának, a gátépítő anyagoknak és a gát alatti talaj rétegzettségének a különbözősége és az ebből származó eltérő hidrodinamikai és talajmechanikai adottságok miatt. A gátak erősítésekor ma már a szelvényeket a szabványtól eltérően az adottságok szerint különbözőképpen módosítják aszerint, hogy a gát alatti talajon keresztül a szivárgás széles vagy keskenyebb gátalapot, a gátba épített anyag pedig homogén vagy vegyes anyagú építést kíván meg. ■i* 19
