Starosolszky Ödön - Muszkalay László - Börzsönyi András: Vízhozammérés (VITUKI, Budapest, 1971)
II. Muszkalay László: Az esetenkénti vízhozammérés - 2. Alkalmas mérési eljárás kiválasztása a várható hiba alapján
állandóságát biztosítani kell, hogy a mérést ebből a szempontból újabb hiba ne terhelje. A vízfolyások hordalék és oldott anyag tartalma nem befolyásolja a zárási hullámmal, a mérőernyővel, úszókkal, elektromágneses mérővel és mérőszűkülettel való mérést. Az automata köböző berendezés adott helyen, zárt vízrendszerrel dolgozik, tehát ennél ilyen kérdéssel nem kell foglalkozni. A köbözést, a danaidával való mérést, a mérőlapos és mérőnyílásos mérést az uszadék zavarja. Főleg a szálas, tapadós, nagyjából víz fajsúlyú anyagok zavarják ezeket a méréseket. A felszíni uszadék, a jég és főleg a gallyak időszakos zavarokat okozhatnak. Ilyen esetben a mérést ismételni kell. Felszín alatti, lebegő uszadék esetén célszerű azok visszatartásáról gondoskodni a mérés időtartama alatt. A szivornyával való mérést a víz oldott oxigéntartalma és a magával ragadott levegő befolyásolja. A csőben való kiválás a mérés pontosságát nagymértékben rontja. A jelzőanyagos mérés pontosságát a legtöbb jelzőanyag esetében a vízben levő oxidáló anyagok nagymértékben rontják. A lebegőanyag-tartalom hatása megfelelő jelzőanyag alkalmazásával kiküszöbölhető. A forgóműves és ultrahangos sebességmérőket mind a hordalék és uszadék, mind az oldott anyag zavarja a mérésben. Az ultrahangos mérő érzékeny az oldott anyag koncentrációjára és a víz hőmérsékletére is. Ezek hatása azonban részben elméleti úton, részben hitelesítéssel figyelembe vehető, ha a mérés alatt nincs változás. A forgóműves sebességmérőknél a vitorla alakja, a csapágyazás szerkezeti megoldása, a fordulat jelző szerkezet és a műszer karbantartása szerint jelentős változások következhetnek be a lebegő és oldott anyagok koncentrációjának, anyagi mivoltának, elhelyezkedésének és a mérési időtartamnak a függvényében. Ezek a hatások általában nem számíthatók és emiatt arra kell törekedni, hogy a mérési körülményeket és a mérőeszközöket úgy válasszuk meg, hogy ezek a hatások ne érvényesülhessenek. A nyílt szerkezetű műszerek, főleg a golyóscsapágyúak és síklapá- túak igen érzékenyek a különböző szennyeződésekre. Néhány perces mérés alatt a kémiai hatásokra (mészkiválás, korrózió stb.) folyamatos változás alakul ki, mely kis sebességeknél 10—50%-os hibát is okozhat. Ugyanakkor a lebegőanyagok is bejuthatnak a műszerbe és ezzel a műszer teljes megállását is okozhatják még 1 m/s-os sebesség esetében is. Az uszadékok közül főleg a szálas anyagokra érzékenyek, melyek ugyancsak a műszer teljes leállását okozhatják. Ezért ezeknek a műszereknek a használata csak tiszta víz esetén fogadható el. A zárt rendszerű, csavarfelületű vitorlával ellátott műszerekre is gyakorolnak hatást a szennyezések. Ez a hatás azonban lassan alakul ki és a műszer teljes leállítását nem okozza. A műszer tisztántartásával és gyakori, legalább függélyenkénti ellenőrzésével, megfelelő olaj alkalmazásával ez a hatás minimálisra csökkenthető. A mérést nagy mértékben zavarhatja a szálas anyagok jelenléte. Időszakos zavart okozhat az, ha leveles anyagok tapadnak a vitorlára, mivel ebben az esetben megváltozik a műszer ún. hidraulikai menetemelkedése, vagyis a műszer hitelesítési egyen90
